A ,,cassus beli” és a háború kitörése

1914. június 28. Ferenc Ferdinánd főherceg az Osztrák-Magyar Monarchia trónörököse látogatást tett Szarajevóba a Monarchia által 1908-ban annektált Bosznia-Hercegovina fővárosába. Az utak mentén ott álltak az ,,ifjú Bosznia” mozgalom tagjai akik a főherceg meggyilkolását tervezték. Azonban nem ment számukra minden simán. A bomba melyet egyikük Ferenc Ferdinánd kocsijára dobott lepattant a járműről és a hátrébb haladó autó alatt robbant megsebesítve a benne ülőket. Az egyik merénylő eközben megsajnálta a trónörököst és hazament. Ezután a főherceg jól lehordta a város polgármesterét.

Letartóztatják Gavrilo Principet

Amint ez megvolt a trónörökös elindult a kórházba hogy meglátogassa a sebesülteket. Vezetője azonban elvétett egy kanyart és a kocsi lelassult. A jármű egyenesen az egyik merénylő Gavrilo Princip előtt állt meg. Princip elővette fegyverét és lelőtte a trónörököst és feleségét. Amint a hír megérkezett Bécsbe és Budapestre Ferenc Ferdinánd ellenségei ünnepeltek, de a nép általánosan felháborodott hogy így meg merték alázni a Monarchiát. Conrad és a preventív háborút szorgalmazó körök felismerték hogy itt a ragyogó alkalom Szerbia megleckéztetésére. Voltak olyanok is akik egyenesen az annexiót (Szerbiáét) követelték.

Conrad Stürgkh gróf (osztrák kancellár) és Krobatin (közös hadügyminiszter)vezették a háború pártiakat. Az egyetlen befolyásos ember aki ellenezte a háborút gróf Tisza István magyar miniszterelnök volt. Nem mintha elvben nem helyeselte volna a végsőkig Szerbia rendre tanítását hanem egyszerűen nem tartotta elég erőnek a közös hadsereget az általános politikai helyzet tényezőinek megvizsgálása után. Ekkor öt fontos dolog volt leszűrhető:

1. A Monarchia bármely Szerbia elleni akciója magával vonja Oroszország beavatkozását is.

2. Ebben az esetben a Monarchia számíthat Németországra is.

3. Németország ellen a franciák és az oroszok együttesen lépnek fel.

4. Olaszország minél előbb igyekezni fog hogy kibújjon a hármasszövetségben vállalt kötelezettségeinek teljesítése alól.

5. Anglia – ha Németország megsértené Belgium függetlenségét – háborúba fog lépni az antant oldalán.  

Miután Berlin biztosította Tiszát Románia semlegességéről és Németország támogatásáról minden akadály elhárult a háború elől. Annak ellenére hogy a szerb kormány és Pasic miniszterelnök váltig állította hogy a kormánynak semmi köze nincs a szarajevói merénylethez, a Monarchia elérkezettnek látta az időt a Szerbiával való leszámolásra. Július 23-án a Monarchia belgrádi követe jegyzéket adott át a szerbeknek melynek teljesítésére 48 órát kaptak. A követelések között szerepelt az is hogy osztrák-magyar hatóságok folytathassanak vizsgálatot Szerbia területén (emellett rengeteg szerb kormánytag főtiszt elbocsátása valamint a ,,fekete kézhez” hasonló szervezetek felszámolása, ennek a szervezetnek maga a szerb titkosszolgálat főnöke volt a vezetője) így ,megsértve annak nemzeti szuverenitását. A szerb kormány azonban ennek ellenére is hajlott annak teljesítésére. Finom diplomatikus stílusban adtak választ a megadott határidőre, azonban ekkor az osztrák-magyar követ közölte a diplomáciai kapcsolatok megszakítását (a szerbeket azonban ekkor már támogatták az oroszok is), majd a Monarchia július 28-án hadat üzent Szerbiának és elkezdte a részleges mozgósítást. A franciák és az oroszok kiálltak a szerbek mellett. Angliától egyelőre annyi tellett hogy javaslatot tett a Monarchiának hogy foglalja el Belgrádot és ott álljon meg. Július 31-én másnap szinte egyszerre rendelték el az általános mozgósítást az Osztrák-Magyar Monarchiában Oroszországban, Németországban és Franciaországban. Augusztus 2-án Németország hadat üzent Franciaországnak majd miután Belgium elutasította a német haderő átengedését, a császári hadsereg erői megszállták az országot. Ezután minden nagyhatalom - szövetségi rendszer beli - tagságától függően hadba lépett