A szerbek elleni háborút a harmadik változat szerint Conrad maga vezette volna amikor azonban Oroszország beavatkozott inkább a fontosabb északi hadszíntéren tartott fen magának vezető pozíciókat. Ezért augusztus 6-án a Drina és a Száva mentén gyülekező 5. és 6. osztrák-magyar hadsereg vezetését Bosznia-Hercegovina addigi katonai kormányzójára Potiorek tábornagyra bízta. Feladata az volt hogy: ,,az ellenséges betöréseket a monarchia területére elsősorban azokat amelyek iránya Bécs vagy Budapest akadályozza meg” (Conrad). Hozzátette hogy az augusztus 18.-tól az orosz határra szállítandó 2. hadsereg ,,helyileg korlátozott közreműködésére” javaslatot tehet. Ezzel a paranccsal Potiorek valójában támadásra kapott ösztönzést mivel a rendelkezésére álló két hadsereg 170 ezer katonával és 400 ágyúval rendelkezett. Ezzel szemben állt a szerb hadsereg 200 ezer katonája és 580 felerészben régi ágyúja. A védelmi feladat is csak a Drinán át indított oldaltámadással volt megoldható. Ráadásul az hogy a második hadsereg augusztus 18-ig jelen volt azt jelentette hogy ha igénybe akarták venni a támogatását akkor a támadásnak 18-a előtt kellett megindulnia. Augusztus 12-ig a szerbek ellen szánt osztrák-magyar haderőnek meg kellett érkeznie. Potiorek ekkor úgy döntött hogy Montenegró ellen két hegyi dandárt hagy a többi egység a 2. hadsereg tüntető közreműködése mellett a Drinán át támadást indít már csak azért is itt mert a hírszerzés miatt a szerbek a támadást Belgrád felől várták (ami igaz is volt).  Potiorek terve jó volt. Azonban voltak gondok is vele. A tábornagy a támadást nem minden erejével hanem csak az Alsó-Drina mentén gyülekező Frank féle 5. hadsereggel (öt hadosztály) támadott. Azonban ez még nem okozhatott volna nagyobb gondot. A hibát az jelentette hogy Franknek augusztus 17-re el kellett érnie Valjevót míg a Drina középső része mentén felvonuló 6. hadsereg csak hat nappal később kezdhette meg a támadást Uzice irányában. Az 5. hadsereg ilyen elszigetelt előrenyomulásának veszélyei voltak melyeknek Potiorek is tudtában volt. Frank két nappal el akarta halasztani a támadást hogy a 6. hadsereggel jobb kapcsolatot tarthasson és bár félő volt hogy Frank magára vonja a szerb tartalék figyelmét Potiorek azt gondolta hogy ez csak könnyíti a 6. hadsereg előrehaladását. Ez a feltételezés jó is volt addig amíg az 5. hadsereget a szerb túlerő nem tudja megverni, és akkor a 6. hadsereg magára marad. Továbbá fennállt a veszély hogy az 5. hadsereg hadművelete a 2. hadsereget is könnyen harcba sodorhatja ami előnyös lett volna Potiorek hátrányos viszont Conrad számára.

Az osztrák-magyar haderő Szerbia elleni felvonulása (1914. augusztus)

Az első világháború első nagy csatája a Drina keleti partján erdős útszegény területen Szabácstól délre 50km széles arcvonalon indult meg.  Ebben a csatában mintegy 100 ezer katona vett részt akiknek a 60%-a a Magyar Királyságból jött (30-30% horvát-magyar). Augusztus 12.-én az 5. Osztrák-Magyar hadsereg átkelt a Drinán és a zágrábi (XIII.) hadtesttel és egy magyar dandárral a jobbszárnyon szembehelyezkedő 3. szerb hadsereget megverte. Augusztus 19-ig nehéz harcok között a csapatok 30km-t tettek meg Valjevó felé. A balszárnyon a prágai (VIII.) hadtest szintén átkelt a Drinán és bár eleinte tért nyert, de később a szerb központi tartalékból a helyszínre vonult 2. hadsereg ellentámadásával találkozott. Egyik hadosztálya augusztus 16-án súlyos veszteségeket szenvedett és jó időre harcképtelenné vált. Másik hadosztálya jó ideig ellenállt a szerb túlerőnek de 19-én végül ez is visszaszorult a Drina bal partjára. Ezért Frank kénytelen volt visszavonulni. A veszteség 40 ágyú és a csapatok 25%-a volt. Szabács körül az elterelő hadműveletre a szerbek ellentámadással válaszoltak, ami a Száva déli partján igen heves küzdelmeket idézett elő. Szabáccsal szemben először csak a 2. hadsereg (Böhm-Ermolli) egy magyar dandára hajózott át, amikor azonban a szerbek túlerőt vonultattak fel ezzel szemben Böhm-Ermolli egy cseh hadosztályt is erősítésül küldött. Conrad ekkor engedélyt adott hogy a budapesti hadtest (IV.) is beavatkozzon a harcba. Heves harcok kezdődtek amelyekben a magyar sereg egészen a csata augusztus 23-i befejezéséig helytállt. A magyar hadtest később visszatért az északi partra a cseh hadosztály pedig a Száva vonalának védelme végett véglegesen Potiorek hadaihoz csatlakozott. A 6. hadsereg eközben a XV. (szarajevói) hadtesttel és egy honvéd hadosztállyal harcolt Visegrád és Priboj mellett a régi Novi Pazari szandzsákban augusztus 20-22 között. Az itt szerzett győzelmek utat nyitottak a 6. hadseregnek az Uzice felé való előrenyomuláshoz azonban Potiorek Frank vereségére való tekintettel az itteni támadást leállította. Ezután a 6. sereget észak felől Frank mellé rendelte. Montenegró támadó csapatait a hegyidandár visszaverte Hercegovinában.  Érdekes volt hogy a szerbek ellen harcoló hadosztályok létszáma – a tervezett kilencről – 12-re emelkedett, holott védekezés esetén 5-6 hadosztály is elegendő lett volna. Tehát az első Drina-menti csata a szerbek győzelmével végződött. A hadvezetés hibái miatt az ellenség győzelmet aratott. Ebben főképp Conrad és Potiorek voltak hibásak. Conrad a védekező parancs tágan értelmezhető szövegezésével és az előnytelen felállással utóbbi túl merészen tervezte meg a hadműveletet. Azonban kétségtelen hogy még a 6. hadsereg be nem avatkozása esetén is ha a Szabácsnál bevetett haderők mintegy 3 és fél hadosztálya tervszerűen az 5. hadsereggel összhangban harcol  akkor is megnyertük volna a csatát. A vereségnek sok rossz következménye lett. Először is Bulgária elhalasztotta a központi hatalmakhoz való csatlakozás időpontját, másodszor a szerbek önbizalma megnőtt harmadszor Potiorek túl nagy hadseregét nem lehetett a fontosabb északi hadszíntér javára gyöngíteni, negyedszer a budapesti hadtest 10-12 napot késett az északra szállítással, és állományának 10%-át elvesztette.