Az Osztrák-Magyar Monarchia az Első Világháborúban

(1914-1918)

Az első világháború történetének megírásakor főleg a Monarchia hadicselekményinek bemutatására fogok koncentrálni és csak általánosságban kívánom megírni a többi hadieseményt, mivel témánk fő sodrától túl messzire vinne más irányú leírás.

,,Mindent megfontoltam, mindent meggondoltam. Nyugodt lelkiismerettel lépek a kötelesség útjára. Bízom népeimben, akik minden viharban híven és egyesülten sereglettek trónom köré, s hazájuk becsületéért, nagyságáért és hatalmáért a legsúlyosabb áldozatokra is mindig készen állottak” – Részlet Ferenc József kiáltványából melyben tudatta népeivel a háború kitörését.

Erőviszonyok a nagyhatalmak között és azok helyzete

A ,,központi hatalmak”

A XX. század elején az előző században lezajlott gazdasági és társadalmi változások határozták meg a nagyhatalmak háborús teljesítőképességét. Németország a XIX. század második felében bekövetkező rohamos gazdasági fejlődése (az ipari termelésben 1890-re leelőzte Angliát) megváltoztatta az erőviszonyokat. Németország hadsereg volt a világ legjobbja. A németek hatalmas gazdasági erejükkel és fegyelmezett jól vezetett és lelkes hadseregükkel imperialista külpolitikába fogtak. A ,,vér és vas” (Ottó von Bismarck) által létrehozott német egység nem volt teljes. Ausztria kimaradása és a királyságok és fejedelemségek megmaradása félelmeket váltott ki és hogy a németek terjeszkedtek az is a gyengeség túlkompenzációjának eredménye volt. A 60 milliós lélekszámú Németország azonban nem küzdhetett meg az antanttal egyedül. 1882-ben létrejött a kettős majd hármas szövetség. A Monarchia csatlakozása változtatott az erőviszonyokon. Geopolitikai helyzetük miatt a Monarchiát és Németországot ,,központi hatalmaknak” nevezték. Németország stratégiai tervét a századfordulón a vezérkari főnöki posztot betöltő Alfred von Schlieffen (1894-1905) dolgozta ki. Schlieffen terve az időre épült. Először is lényeges eleme volt kelljen egyszerre Francia és Oroszország ellen hadat viselni (ez azonban nem biztosította a Monarchia háborúba lépését) másodszor pedig hogy a két egyfrontos háború időben a legrövidebb legyen. Elképzelése az volt hogy az egész vagy majdnem az egész német hadsereg Belgiumon keresztül – a német-francia határon álló francia erődrendszer megkerülésével – támadást indít Franciaország ellen és jobbszárnyas átkarolással 6 hét alatt megsemmisíti a francia hadsereget. Ezt követően a keletre átszállított német seregek a Monarchia haderőivel együtt (melyek addig feltartóztatják az orosz hadsereget) majd legfeljebb 1-2 hónap alatt legyőzi Oroszországot is. A francia-orosz fegyverkezés és a brit expedíciós haderő létrehozása azonban kétségeket ébresztettek a Schlieffen-terv iránt. A Schlieffen helyére kerülő idősebb Helmuth von Moltke megfontolandónak tartotta az elképzelés megváltoztatását. Azonban 1913-ig csak kisebb módosítások történtek a terven. Németország nagy előnye a gyors mozgósításban rejlett. A stratégák pontosan kiszámolták mennyi idő alatt lehet az egész német hadsereget talpra állítani és nagy részét a Belga határra szállítani. A jó hadvezetés szintén a siker mellett szólt. Schlieffen és Moltke is sürgette II. Vilmos császárt a preventív háborúra mivel tudták hogy Németország még stratégiai előnyben van és hogy az orosz stratégiai vasútépítés és a francia fegyverkezés napról napra fogyasztja ezeket az előnyöket. A terv Anglia semlegességével számolt. Németország 1914-ben 2300000 elsőrangúan felszerelt kiképzett és irányított katonából álló haderőt vonultathatott fel. Azonban ezenfelül mintegy félmillió katonai szolgálatra képes ember nem kapott katonai kiképzést pedig ezzel együtt a hadsereg létszáma elérte volna a 2,8 millió főt! hogy nem Az Osztrák-Magyar Monarchia gazdasági fejlődése a századfordulón a leggyorsabb volt Európában (bár ebben nagy szerepet játszott az hogy az előtt nem volt túl fejlett) és ipara is viszonylag erős volt. Azonban a soknemzetiségű Monarchia minden népéről senki sem gondolhatta hogy teljes lélekkel küzdenek egy őket elnyomó Monarchiáért (ebben nincsen benne a két kiváltságos nemzet a német és a magyar). A roskadozó dualista rendszer reformjai még nem történtek meg így a Monarchia úgy nézett ki hogy megosztottan indulhat a háborúba. Az 51 milliós lakosságú Monarchia népességszámban Orosz és Németország után a harmadik volt Európában. Az osztrák-magyar csapatok a világháború előtt sokat fejlődtek a viszonylag gyenge ipari háttér ellenére is. A hadsereg létszáma 1,4 millió fő volt 100 honvédségi és landwerhbeli katonával együtt. Azonban még ez is igen tekintélyes haderő lett volna, ha az 1 milliós gyalogság minden alakulata ,,esővonalbeli” lett volna. Ennek csupán háromnegyed része volt ilyen.  A 16 hadtesten kívül (5 magyar 1 horvát 8 osztrák és 2 vegyes) voltak még népfelkelő (21 osztrák és magyar dandár) valamint menetalakulások (5 magyar 1 horvát 8 osztrák dandár és 16 honvédezred) utóbbiak csak népfelkelőkből vagy felületesen kiképzett (póttartalékos) legénységből álltak. Megfelelő fegyverzetük nem volt, ezért csak harmadikvonalbeli csapatok voltak. A 16 hadtest 6 hadseregbe lett összefogva. Ezek mindegyike általában 2-4 osztrák és magyar vagy vegyes hadtestből és ugyanennyi népfelkelő vagy menetdandárból alakult. Minden hadtest 3 hadosztályból állt (2 közös hadseregbeli és 1 honvédség illetve Landwerhbeli). Összesen 49 hadosztály állt fel  18 magyar 2 horvát 24 osztrák és 5 vegyes. A Monarchia hadserege minden gyengesége ellenére is jó volt. A jó vezetés német, magyar horvát és szlovák legénysége tette jóvá. Tüzérsége terén azonban a leggyengébb volt a nagyhatalmak között. A Monarchia vezérkari főnöke Conrad von Hötzendorf vezetésével a vezérkar kidolgozta az elképzeléseket a háborúra. Conrad (mint már említettem) német kollégáihoz hasonlóan sürgette uralkodóját, Ferenc Józsefet a preventív háború megindítására.

A Hármas Antant

Oroszország a századfordulón még mindig katonai nagyhatalom volt. Látszatra. Oroszország ipara nagyon fejletlen és kezdetleges volt. A cárizmus totális hatalommal bírt bár 1905 forradalmai után felöltötte az alkotmányosság látszatát. Majdnem az egész lakosság paraszt volt. Bár a jobbágyfelszabadítás megtörtént de a nemesi kiváltságok megmaradtak. A nagy eredménye az álalkotmányosságnak a politikai pártok (köztük a bolsevikok) legális működése volt. Az abszolutizmus és a társadalom többi rétegének (a nemeseket kivéve) a szegénysége eléggé ingataggá tették az orosz belpolitikai életet. A japántól elszenvedett 1905-ös vereség súlyosan érintette Oroszországot mely ezután megkezdte a modernizációt. Az orosz vasúthálózat is igen rozoga és hiányos volt. Az orosz hadsereg létszáma 1,3 millió fős volt (békeidőben) azonban a mozgósítás csak fokozatos lehetett mivel ellenkező esetben összeomlott volna a gazdaság. Mozgósítás esetén a hadsereg a 3 millió főt közelítette. Oroszország tervének középpontjában (a dinasztia presztízsének növelése végett) Konstantinápoly és a Dardanellák megszerzése állt. Ugyanakkor a Romanovok (a cári család) még mindig szerették volna megvalósítani régi tervüket egész Lengyelország megszerzését. Az orosz nép pedig reformokat akart és nem háborút. Franciaország a századfordulón elvesztette korábbi kontinentális státusát. Ipara a negyedik volt a világon és bár fejlett vasúthálózattal rendelkezett hiányzott az ipari háttér a Németország ellen egyedül vívandó háborúra. A franciák bár vonakodva de beismerték hogy egyedül egyetlen európai nagyhatalommal sem bírt volna el. Flottája szintén a negyedik volt a világon lakossága pedig Európában ötödik. Az alacsony népesség megmutatkozott a hadsereg méretében is. Franciaország Németországhoz hasonlóan szintén offenzívában gondolkozott. A tervek szerint a francia hadseregnek Elzász-Lotaringián és így törnének be Németországba (a német erődítményeken átnyomulva ami felérne egy öngyilkossággal). Franciaország kiegyensúlyozott nemzeti problémákat nem ismerő állam volt. Anglia bár még mindig a föld területének ötöde felett gyakorolt ellenőrzést és a Föld lakosságának egyötöde itt élt ipari termelése lassan hanyatlott és alig tudta megtartani a 3. helyet. A brit expedíciós erő mintegy 150 ezer katonából állt akiket 6 gyalog és 1 lovas hadosztályba szerveztek készen arra hogy bármikor a kontinensre szállíthassák őket. Franciaország minden akár csak egy kicsit is hadrafogható polgárát hadbaállította így 1914-ben 1,8 milliós hadsereget állíthatott szembe a németekkel. Ezenfelül seregében sok a gyarmatokról származó katona is szolgált. Anglia hagyományosan a flottát fejlesztette és megtartotta kicsi regurális hadseregét. A britek akármennyire is kötötte őket az antant nem szándékoztak háborúba lépni. Olaszország megosztott volt az iparosodott észak és a mezőgazdasági dél ellentéte miatt. Az Olasz Királyság még nem vált egységes állammá. Olaszországban mind a vasút mind az ipar hiányzott. Az olasz hadsereg volt a kontinens nagyhatalmainak haderői közül a legrozogább. Olaszország 1915-ben felkészületlenül lépett be a világháborúba.

Belgium és Szerbia

Szerbia katonai téren hatalmas erőfeszítéseket tett . Összehasonlítva az 51 milliós lakosságú Monarchiával mely 1100 zászlóaljat állított ki, a 4 milliós Szerbia 200 (170 ezer katona) zászlóaljat vonultatott fel. Emellett a szerb hadsereg bőséges tapasztalatokat szerzett az előző két év Balkán-háborúiban. Montenegró 30. ezer főnyi népfelkelő hadereje a többi ország hadseregeihez képest különösebb katonai értéket nem képviselt. Belgium a századfordulón nem volt nagyhatalom de nem is volt elhanyagolható ország. Afrikában Belga-kongó néven hatalmas gyarmata volt mely nagy ásványkincs készletekkel rendelkezett. A belga ipar jelentősen fejlődött és az ország folyói is számos védővonalat kínáltak. A belga hadsereg mintegy 130 ezer lelkes katonából állt.

Az említett létszámok (a Monarchia kivételével) csak az nagyobb részt elsővonalbeli csapatokra vonatkoznak amelyek kisebb részét tartalék alakultok tették ki. Németország fiataljaiból 13 és fél hadtestet öregebbjeiből pedig 24 népfelkelő dandárt szervezett. Franciaország minden hadtest után egy tartalékhadosztályt állított fel. Oroszország követte a Francia példát. Szerbia 12 hadosztályából 6 tábori 6 pedig tartalék volt. Az felsorolt erőviszonyok azt mutatják hogy a számok az antantnak kedveztek. Az antant a háború kezdetén 5,7 millió katonával rendelkezett (nyugaton 2,1 millió francia, angol és belga, keleten 3,4 millió orosz és délen 200 ezer szerb katona) míg a központi hatalmak 3,7 millió főt tudta felvonultatni (ebből 2,3 millió német katona). A központi hatalmak előnye földrajzi helyzetük volt mivel így az ellenségnél korábban alakíthattak ki helyi erőfölényt hátrányuk pedig hogy hosszú háború esetén valószínűleg a kiéheztetés várt rájuk. A világháború előtti időkben valószínű volt hogy a kisebb semleges államok közül előbb utóbb Belgium és Dánia az antant míg Bulgária Törökország és esetleg még Svédország is a központi hatalmak mellé áll.    

Tervek

Moltke-terve

Az előzőekben már megírtam Shcliffen-tervének  a lényegét. Ehhez szeretném még     Az Az előzőekben már megírtam Shcliffen-tervének  a lényegét. Ehhez szeretném még hozzá fűzni hogy Schliffen a 79 hadosztályból álló német haderőt hétnyolcad az egynyolcadhoz arányban kívánta szétosztani a keleti és a nyugati front között. Schliffen terve jobbszárnyi átkarolás volt. Ezt a nyugaton bevetendő 7 hadseregből hattal akarta elérni a maradék egy sereget pedig a jól megerődített (Metz, Strassbourg, Diedenhofen) francia-német határon Elzász-Lotaringiában kívánta bevetni. Schliffen nem tervezett támadást az említett térségből mivel a franciák hatalmas és korszerű erődvonala (Belfort Épinal Nancy Toul Verdun) ezt úgy is megakasztotta volna. Moltke azonban a tervet túl merésznek találta és megváltoztatta. Félt hogy Elzász-Lotaringiában egy hadsereg nem lesz képes tartani magát és így a franciák előretörhetnek Németország belseje felé. Ezért Moltke három hadsereget kívánt ide helyezni amellyel a legjobban megerődített francia határszakaszt is át akarta törni. Így azonban a döntő győzelem kivívásának terhével megrakott északi haderő négy hadseregnyire zsugorodott. Kelet-poroszországba Schliffen és utóda is egy hadsereget szánt. A németek felkészültek a Belgium elleni háborúra is (ezt bizonyítja hogy már a negyedik háborús napon megtámadták a legfontosabb határ menti belga erődöt Lüttichet).  Moltke módosításai igen hátrányosak voltak és ha Schliffen eredeti tervét hajtották volna végre valószínű hogy a franciák összeomlottak volna. Kelet-poroszország védelme egy hadseregre hárult tehát, mely a feltételezett délről és keletről várt orosz támadások ellen Königsberg és Lötzen várára a jó vasúti hálózatra és a Mazuri-tó környéki erős kelet felé néző védőállásokra támaszkodva kellett hogy elhárítsa az első majd a második orosz offenzívát.

Conrad-terve (és Moltke)

Conrad a Monarchia 49 gyaloghadosztályából 9 kívánt a szerbek míg 40-et az oroszok ellen bevetni (egyötöd négyötöd arányban). A terv szerint az oroszokat 1-2 hónapon át kellett feltartani. Ebben a Monarchia egységeinek a segítségére siet a 8. német hadsereg mely Kelet-Poroszországból nyújt segítséget. Az osztrák-magyar és a német hadsereg közös tervet dolgozott ki az oroszok által kiürítettnek tartott nyugat-lengyelország megszállására. Conradnak a Monarchia külpolitikai helyzetének megfelelően három változata volt. Először is a szerbek és oroszok ellen egyidőben viselendő háború esetére (német segítséggel) amelyben a fent említett egyötöd: négyötöd arányban. Utóbbi a Drina-Száva mentén vonult volna fel hogy védekezzen. Másodszor az olaszok és a szerbek ellen egyedül viselendő harc idejére, (hasonló erőelosztás mellet olasz-szerb front) végül harmadszor végül a szerbek ellen i egyedüli harcra, mely esetben a hadsereg kétötöd része indult volna el a szerbek ellen. Conrad elsősorban egy Bosznia-Hercegovina elleni szerb betörés miatt aggódott. A háború esetén az első és a harmadik terv keveredése következett be.

Conrad von Hötzendorf a Monarchia vezérkari főnöke és haditervének kidolgozója

 Conrad mind az első mind a harmadik tervben a Drina mentére jutott volna az 5. és 6. hadseregből álló főerő míg a 2. hadsereg a Száva egy hadtest pedig a Duna mentére jutott volna. Conrad az első változatban az oroszok ellen 40 hadosztályt kívánt alkalmazni még pedig támadó hadműveletekkel. Ugyanis a hírszerzési hírek azt mutatták hogy a Monarchia és Oroszország egyidejű mozgósítása esetén a Monarchia 40 hadosztálya hamarabb lesz a határon mint az orosz haderőből ugyanennyi hadosztály. Ez azt jelentette hogy az oroszok túlerejüket csak a második hónapban tudták érvényesíteni amikor Távol-keleti csapataik is beérkeznek Galícia határára. Ezért a Monarchia időleges számbeli fölényének birtokában szükségessé válik Conrad számára hogy megzavarja az orosz hadsereg gyülekezését, és hátráltassa az oroszok Berlin elleni támadásának tervét. Conrad seregeinket nagy félkörben Lemberg előtt kívánt gyülekeztetni a Kelet-Galíciai határon. A terv jó volt azonban nem az első nem a második hanem a negyedik verzió következett be. A Monarchia először Szerbia ellen mozgósított (július 28.) abban a halvány reményben hogy Oroszország talán mégis cserbenhagyja védencét. Így a 3. verziónak megfelelően a sereg kétötöd rész elindult a szerb határ felé. A baj akkor következett be mikor már olyan csapatok is úton voltak a szerb határ felé (egy cseh hadtest 3 hadosztálya, valamint a budapesti és a temesvári hadtest). Ekkor ugyanis Conrad hírét vette az orosz hadi készülődésnek. A gond az volt hogy a Monarchia vasúthálózata nem volt alkalmas arra hogy a dél felé közeledő vagonokat észak felé fordítsa, ráadásul ez teljesen felborította volna a precízen kidolgozott mozgósítási és szállítási terveket. Ennek 3 hátrányos következménye lett a Monarchiára nézve:

1. Szerbia felé még egy sereg elindult, és a Száva mentén jelentékeny részével akaratlanul harcba keveredett.

2. A szerbekkel szemben véglegesen 12 hadosztály vonult fel, így a tervezett egyötöd-négyötöd erőviszony egynegyed-háromnegyed arányra módosult.

3. A fő hadszíntéren (azaz Galíciában) az orosszal szemben a Monarchia gyengült és késett a felvonulással.

Conrad tervének alapjai tehát meginogtak

Conrad a Monarchia hadseregének hadosztályain kívül támaszkodhatott még az erős Karintia és Dél-Tirol határán álló korszerű erődítményekre is. Ezenkívül meglehetősen használható erődítések védték Hercegovina határát és Szarajevót a szerb betörésekkel szemben. Nyugat-Galíciában Krakkó Kelet-Galíciában, pedig Prezmysl vára már régebben épült az oroszok ellen, ezenkívül futólagos erődítések (nehéz tüzérség ellen védtelenek) biztosították a San és a Dnyeszter hídjait valamint Lemberget. A galíciai várak és az olasz határon épült erődítések fontos szerepet kaptak a háború során, a galíciai futólagos erődítéseket azonban szinte harc nélkül adták fel a Monarchia csapatai. 

Az oroszok terve

Oroszország ismerte a németek és a Monarchia haditerveit és e szerint cselekedett. A Galíciában gyülekező osztrák-magyar hadsereg főerői elleni harcra 48 és fél gyaloghadosztályt szánt négy hadseregben összefogva azokat. Ezek a csapatok Kelet-Galícia körül széles félkörben helyezkedtek el. Az orosz vezérkar azt tervezte hogy ezekből az állásokból a háború 3. hete táján támadást indít és Lemberg (Lvov) irányában a San és Dnyeszter között bekeríti nehogy az osztrák-magyar seregek Krakkó vagy a Kárpátok irányában visszahúzódhassanak. Az oroszok a Monarchia erői ellen mérsékelt túlerőt kívántak a frontokon felállítani. A franciák ösztönzésére az orosz terv 30 hadosztály (800 ezer fő) alkalmazását írta elő a németekkel szemben. Mivel Oroszország a háború kezdetén 111 gyaloghadosztállyal rendelkezett még marat 32 és fél Kelet-oroszországi és Szibériai hadosztálya melyeket később még szabadon vethetett be. A terv később módosult mivel a Monarchia ellen végül is 46 és fél Németország ellen pedig 34 hadosztály vonult fel. Így a Kelet-poroszországban álló 9 német hadosztály hatalmas számbeli hátrányban volt.

Joffre-terve

A francia haditerv számításba vette hogy Németország megtámadja Belgiumot ugyanakkor azzal nem számolt hogy a németek a Meusen túl is folytatják a hadműveleteket (Joffre a vezérkari főnök csak a Kelet-Belgiumon át indítandó német offenzívát vette számításba). A francia vezérkar öt hadsereget vonultatott fel Svájc és Belgium délkeleti része között. Joffre azt tervezte hogy kelet felé Elzász-Lotaringián át támad és benyomul Németország-belsejébe.

A szerb haditerv

A szerb terv szerint a hadsereg egyik fele (hat hadosztály) a határokat védi a Duna a Drina és a Száva mentén másik fele pedig központi tartalékot képez Belgrád és Kragujevac között. A szerbek a Monarchia támadását Belgrád felől várták ennek megfelelően seregeik kétharmad része itt gyülekezett. A 30 ezer népfelkelőből álló montenegrói hadsereg Hercegovina határán gyülekezett hogy betörjön a tartományba.

Szeretném a haditervek bírálatával zárni ezt a részt. A schlieffeni haditerv kiváló volt azonban Moltke elrontotta. Conrad haditerve jó volt az egyetlen probléma az volt hogy akkor is ragaszkodott eredeti tervéhez amikor a helyzet azt diktálta hogy változtasson rajta. A szerb terv megfelelő volt és időt nyert Szerbiának mivel nem hagyta hogy a szerb hadsereg egy hiábavaló támadásban elpusztuljon. A francia terv nem volt kielégítő mivel nem számolt a Belgium nyugati része felől indítandó német támadás lehetőségével. Anglia megfelelően dolgozta ki expedíciós seregének kontinensre való átszállítását és bevetését.