Osztrák–Magyar Monarchia Die im Reichsrat vertretenen Königreiche und Länder und die Länder der heiligen ungarischen Stephanskrone (német) A birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok és a magyar szent korona országai (magyar)
A Monarchia Európában
A Monarchia országai
Háborús zászló Kereskedelmi zászló Ausztria zászlaja Címere Magyarország zászlaja Címere A Kiegyezés előtt A Habsburg Birodalom zászlaja
Hivatalos nyelvek	Latin, német, magyar
Államvallás	római katolikus
Főváros és legnagyobb város	Bécs 1 675 000 fő Budapest 1 100 000 fő (1907)
Államfő	Ausztria császára és Magyarország királya, magyar király, cseh király, stb.
Terület	680 887 km² (1907)
Népesség	48 592 000 (1907)
Pénzegység	Rhine guilder; korona (1892-től)
Nemzeti himnusz	Gott erhalte Franz den Kaiser Kölcsei-Erkel: Himnusz
Fennállása	1867–1918

Az Osztrák–Magyar Monarchia 1867 és 1918 között fennállt különleges dualista állam Közép-Európában. Két fele, a Magyar Királyság és Ausztria (hivatalos nevén "A birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok" vagy gyakran hivatkozott formában " az osztrák örökös tartományok", amely a mai Ausztria mellett magába foglalta egyebek mellett Cseh és Morvaországot, Galíciát, Bukovinát, a mai Szlovéniát és a mai Olaszország egy kis részét), valamint Bosznia-Hercegovinát belső ügyeit önállóan intézhette. Közös ügyeknek számítottak a külügy és a hadügy, valamint az ehhez szükséges pénzügyek.

A duális állam létrejötte egy kompromisszum eredménye. Az osztrák udvari körök – nagyrészt az Itáliában és a Poroszországtól 1859-ben és 1866-ban elszenvedett katonai vereség hatására – belátták, hogy az egységes és abszolutikus osztrák birodalom törekvését el kell vetni. Magyarország az 1848-ban kivívott alkotmányhoz szeretett volna visszatérni, ennek eléréséhez azonban szintén nem volt elegendő ereje. A létrejött kiegyezésben megkísérelték az udvar nagyhatalmi törekvéseit összeegyeztetni a magyar alkotmányos törekvésekkel. Hogy az alkotmányos Magyar Királyságnak megfelelő partnere legyen, a Birodalom másik felében is alkotmányos rendszert kellett teremteni, ennek eredménye egy dualista állam, az Osztrák–Magyar Monarchia lett. A Birodalom két felének önálló parlamentje (A Lajtán innen az Országgyűlés, a Lajtán túl a Birodalmi Tanács) és önálló kormánya volt. Közös törvényhozás nem volt, a közös ügyeket az ú.n. delegációk hatáskörébe utalták, amelyeket egyenlő létszámban a két parlament küldött ki, illetve ezek élén közös külügy-, hadügy-, illetve pénzügyminiszter állt. Ezek irányításában emellett az uralkodó (császár és király) meghatározó befolyást tartott fenn magának. A politikai kiegyezést a gazdasági kiegyezés egészítette ki, amit azonban tízévente meg kellett újítani. Ennek eredményeként fenntartották a közös bank- és valutarendszert (a jegybank az Osztrák–Magyar Bank volt), valamint a közös vámrendszert.

A soknemzetiségű birodalom a nemzetállamok születésének idején jött létre, így a politikai élet nagy része a tizenegy különböző nemzet vitáiból állt. Bár ezek a viták nagy port kavartak, a Monarchia fennállásának ötven éve alatt gazdasági szempontból rengeteget fejlődött, modernizálódott és liberálisabbá vált. A Monarchia létének az első világháború vetett véget.

A kiegyezéssel kapcsolatos törvények

• Magyar-osztrák kiegyezés:
  • 1867. évi XII. törvénycikk a magyar korona országai és az Ő Felsége uralkodása alatt álló többi országok között fenforgó közös érdekű viszonyokról, s ezek elintézésének módjáról
  • 1867. évi XIV. törvénycikk azon arányról, mely szerint a magyar korona országai az 1867. évi XII. törvénycikkben a sanctio pragmatica folytán közöseknek ismert államügyek terheit ezentúl viselik
  • 1867. évi XV. törvénycikk az államadósságok után a magyar korona országai által vállalandó évi járulékról
  • 1867. évi XVI. törvénycikk a magyar korona országai és Ő Felsége többi királyságai és országai közt kötött vám- és kereskedelmi szövetségről

• Magyar-horvát kiegyezés:
  • 1868. évi XXX. törvénycikk a Magyarország, s Horvát-, Szlavon és Dalmátországok közt fenforgott közjogi kérdések kiegyenlítése iránt létrejött egyezmény beczikkelyezéséről