Karl Lueger, a későbbi bécsi polgármester volt a keresztényszocialista párt megalapítója. A keresztényszocializmus arra volt hivatott, hogy megvédje az egyházat. A parasztok hagyományos klerikalizmusára támaszkodott.  Demokratikus, antiliberális, antimarxista, antikapitalista és antiszemita volt. A "kisembert" próbálta megévdeni. A mozgalom vezetői - bár az antiszemitizmusra próbáltak hatni - bíztak benne, hogy képesek lesznek kordában tartani az indulatokat: - Én döntöm el ki a zsidó! - mondta Lueger, és valóban őszíntén kiállt minden olyan zsidó mellett aki nem volt liberális és marxista. Seipel egy későbbi vezető ezt nyilatkozta az antiszemitizmusról: ,,Ez csak a nincsteleneknek szól." A hagyománytisztelő osztrákokat előszőr sokkolta, a keresztényszocialisták demagógiája, Ferenc József nem is engedte (megválasztása ellenére) Luegert a bécsi polgármesteri székbe. Később azonban fordult a kocka. A császár felsimerte, hogy így gyengítheti a zsidók (a vezető tőkések) befolyását, valamint, hogy a nyíltan klerikális és dinasztiahű keresztényszocialisták az egységes monarchia bástyái lehetnek. Luegert négyszer választották meg, és Ferenc József egyszer sem szentesítette az eredményt. Aztán 1897-ben immár 5.-ször győzött és a császár áldását adta Lueger polgármesterségére. 1907-ben pedig, midőn bevezetésre került az általános választójog, a keresztényszocialisták léptek elő a Reichrat legerősebb pártjává. Lueger álláspontját a nemzeti kérdést illetően jól mutatja be következő mondata: ,,Lasst's mir meine Böhm' in Ruh" (Hagyjátok békén a cseheimet!). A keresztényszocialisták a dinasztia leghívebb támogatóivá váltak. Lueger halála után azonban a mozgalom - tehetséges és karizmatikus vezető hiányában - hanyatlani kezdett.  (Lueger)

A szociáldemokraták:

Az osztrák szociáldemokrata párt 1889-ben (a II. Internacionálé létrejöttének éve) alakult meg mikor Viktor Adler elhatározta, hogy egységbe tömöríti Ausztria szocialistáit. Ekkorra már messze eltávolodtak Marx ideológiájától. Ő forradalmat akart csinálni, hogy létrehozza az utópista szocialista államot. A német szociáldemokraták, a világ legnagyobb Marxista pártja (bírva Engelsz támogatását) hamar kitólták a hatalom megszerzésének időpontját a távoli jövőbe, és az osztrákok követték példájukat. A keresztényszocialisták demagógok, a szociáldemokraták pedig forradalmiak voltak, de mindkettő csak szavakban. Marx - aki a nemzeti konfliktusokat a rivalizáló kapitalisták eszközének tekintette - '48 forradalmi lélektanának áldozata lett, csak a "forradalmi nemzetek'' (németek, magyarok, törökök és esetleg a lengyelek) követeléseit ismerte el. Így az általa elképzelt Európa német Európa volt. Az ipar a német területeken (Felső - és Alsó-Ausztria, Szudéta-vidék) volt a legfejlettebb így a németek közül kerültek ki a kezdeti vezetők. A párt Bécsben (a központban, a császárvárosban) volt a legerősebb és innen származtak a mozgalom írói is. Eleinte nehezükre esett elfogadni a nemzeti kérdést, ugyanis a szlovén és cseh munkásokat "sztrájktörőkként" lehetett alkalmazni. A birodalom jólétetet teremtett a bécsi nagytőkések, így munkásaik számára is. Karl Renner, a legjelentősebb szocialista író, elítélte Magyarország teljes függetlenségét, lévén, hogy az osztrák tőke számára fontos volt a magyar piac (ha a munkások a gyárosok nyereségéből akarnak részesedni a bukásukból is ki kell vegyék a részüket). Renner ugyanakkor meggyőzően érvelt, egy univerzalista, szabadkereskedelmi birodalom mellett. Marx feltételezésével ellentétben (miszerint a szocialista vezetők megmaradnak a munkások szemléletmódja mellett), a mozgalom vezetői szintén nacionalisták voltak, ugyanis az értelmiséghez tartoztak (így a középosztályhoz). Így aztán az osztrák szocialisták a szakszervezeteket, de még a pártot is nemzeti alapon frakciókra osztották, és a cseh szocialisták minden nemzeti kérdésben eggyütműködtek a többi cseh párttal. Bár a szociáldemokraták és a keresztélnyszocialisták a '90-es években veszélyeztették a fenálló rendet de alig egy évtized múlva már a birodalom legfőbb támaszai lettek a Reichratban. Később felismerve a nemzeti kérdés jelentőségét, Renner kidolgozta a megoldást (a már említett univerzalista birodalmat). E szerint a nemzeti kérdést az egyéni sajátosságok szintjére süllyesztenék, és az államot nemzetekfelett i alapon szerveznék újjá. Tehát a szociáldemokraták, felkínálták a megoldást az állam problémáira, az általános választójog illetve a személyi elv alapján. Később Renner mellett Otto Bauer is hasonló lelkesedéssel érvelt ezen verzió mellett.   (dr. Karl Renner)

A német radikálosok: Schrönerer követői

Georg von Schrönerer 1882-ben ott volt a Linzi program megalkotásakor. Bár képviselő volt a Reichratban, és nem volt szocialista, mégis forradalmibb elképzelései voltak mint a szociáldemokrtatáknak. Pártja (mely 1885-ben alakult) antiszemita, antiliberális, és pángermán volt. Őszíntén kitartott a Linzi program Nagy-Német Birodalma mellett. Badeni szlávbarát politikájára válaszúl útjára indította a Los von Rom! (El Rómától!) mozgalmat, mely kifejezetten antiklerikális jellegével fenyegetést jelentett a dinasztia számára. Nyílt titok volt, hogy a mozgalom dinasztiaellenes, ugyanis azt remélték ha a 10 millió német-osztrák áttér protestánssá akkor Németország "felveszi" Ausztriát a birodalomba. Így egyre inkább a Los von Habsburg jelző illett rá. Schrönerer kezdetben sikeres volt, Badeni bukása is nagyrészt az ő érdeme. Azonban a közember felismerte, ha Ausztria Németország része lesz, elvesznek azok az előnyök melyeket az osztrák-németek "államalkótó népként" élveztek. Így a szélsőségesen demagóg propaganda ellenére egy évetized alatt csupán 60-70 ezer ember tért át. A német radikálisok soha nem váltak jelentős párttá (habár a Reichrat munkáját sikeresen akadályozták obstrukciójukkal és azzal hogy tintatartókat vágtak a képviselőház elnökéhez), és Schrönerer halál után nemsokkal szinte teljesen el is tüntek (hogy aztán a Nagy háború alatt újjáéledjenek). (Schönerer)