Schwarzenberg  (Felix Schwarzenberg herceg) Metternichez hasonló ember volt. Lelke mélyén az 1848 előtti rendszer híve. Azonban Metternichez hasonlóan okos ember volt, tudta hogy milyen korlátok között állíthatja vissza a Habsburgok hatalmát. Szükség volt a nemzetiségekre is a magyarok legyőzéséhez, valamint a liberális polgárokra is, hogy ne kelljen 3 fronton harcolni. Ezért Schwarzenberg a november 27-én a morvaországi Kreimserben tartott birodalmi gyűlésen beszédében egy olyan birodalmat vázolt fel melyben minden nép egyenlő és amely biztosítja a demokráciát és a kapitalizmus szabad fejlődését. Az ellenforradalom vezetéséhez Ferdinánd nem volt alkalmas ezért új uralkodót kellett keresni. Zsófia főhercegnő már ’47-ben megállapodott Metternichhel abban hogy amikor Ferenc Károly főherceg fia 1848 augusztus 18-án 18 éves lesz, megkoronázzák császárrá. Azonban volt egy kis gond. Ferdinánd már "belejött" az uralkodásba, így lemondását nem volt könnyű elérni. Keményebb dió volt Ferenc Károly. A főherceg úgy gondolta, hogy túl fiatal és kedvet kapott az uralkodásra. Azonban mikor álmában megjelent Ferenc császár szelleme és kezét az ifjú Ferenc József felé nyújtotta (az egész ügyes trükk volt) a főherceget is sikerült meggyőzni. Tehát 1848 december 2-én I. Ferenc Józsefet az olmützi érsek palotájában osztrák császárrá koronázták. Schwarzrenberg volt az új rendszer atyja, és ő volt az is aki a legnagyobb hatással volt Ferenc József későbbi jellemére. Ferenc főherceg - tanítója példáját követve - reformszánszéndainak adott hangot, ezért csatolta neve mellé (mintegy szimbolizálva a reformokat) a "népcsászár" II. József nevét. Schwarzenberg 1800-ban született, és bár főként katonának tartotta magát, de élete legnagyobb részében diplomata volt. Politikai koncepciója az abszolút császári hatalom, és a Brucktól átvett "70 milliós birodalom" gondolata volt. Bár Schwarzenberg teremtette meg a neoabszolutizmust, mégis ő volt az egyetlen aki viszonylag önállóan intézhette az ügyeket és valóban döntési joga volt (később se Bach se Schmerling, senki nem élvezett ilyen szabadságot). Bismarck a Schwarzenberg után következő államvitelt így jellemezte: ,,Az osztrák császárnak sok minisztere van, de ha valamit el akar intézni, magának kell megcsinálnia." Schwarzenberg és Metternich rendszere között volt egy óriási különbség. Míg Metternich-rendszere a feudális nemesség uralma volt a többi osztály felett, addig Schwarzenbergé már az erősödő burzsoáziára támaszkodik (anyagi támogatás fejében) míg az egyház a hadsereg és a hivatalnokok álltall támogatott császári hatalom háttérbe szorítja a nemességet. A császári-királyi hadsereg csapatai decemberi offenzívájukkal ’49 márciusára elérték a Tisza-vonalát és úgy látszott hogy a független Magyarország összeomlik. Ekkor azonban Kossuth a magyar nemzeti érzésekre építve, megszervezte az ellenállást. Ekkor Schwarzenberg már elég erősnek érezte magát, hogy lerázza a nemzetiségek és a liberálisok szövetségét. Így vetődött fel a Kremsieri parlament problémája. A gyűlés még '48. augusztusában alakult (akkor még nem Kremsierben székelt) és az akkor elterjedt demokratizmust képviselte. Érdekes volt, hogy 32 szláv paraszt is tagja volt (Schwarzenberg is kibukott egy paraszt ellenjelölttel szemben). A parlamentben az Ausztroszláv szövetség volt a legnagyobb párt 120 képviselővel, utánuk következett a Német Központi Klubb 60, és az Osztrák-Németek Egyesülete 40 képviselője. A tulajdonképpeni ellenzéket a német liberálisok Baloldali klubbja, a lengyelek és az olaszok alkották. Az alkotmány kidolgozására 30 tagú bizottság jött létre. A küldöttek kezdetben bizalmatlanok voltak egymás iránt (ez a Metternichi rendszer öröksége), azonban hamarosan egyesítette őket a demokratikus, föderalista Ausztria eszméje. Az alkotmánytervezet jól haladt és rengeteg fontos kitételt tartalmazott. Ezek közé tartozik: annak kimondása hogy a birodalom országai a császárság elidegeníthetetlen részei. Az állampolgári jogokkal foglalkozó rész (az osztrák nép alapjogainak tervezete) az akkori Európa egyik leghaladóbb okmánya volt: ,,(...) minden állami hatalom a népből származik...a rendi kiváltságok, így a nemességé is eltöröltetnek, (...) a halálbüntetés politikai bűnösökre eltöröltetik. A nemzetiségi kérdésben úgy intézkedett (nyílván Palacky hatására), hogy a meglévő tartományokat (ebbe nem tartoznak bele a Magyar Korona országai) körzetekre osztja, melyeket a többségi nyelven igazgatnak (a kisebbségek pedig biztosítékokat kapnak). 21. paragrafusa szerint: ,,minden néptörzsnek sérthetetlen joga van általában nemzetiségének, különösen pedig nyelvének fenntartására és ápolására." 25. paragrafusa kimondja hogy minden állampolgár és föld egy községbe tartozik, demokratikus választás és az önrendelkezés alapján. Eltörölte az isten kegyelméből való királyságot (,,Ha nem akarnak szót érteni Isten kegyelméből, majd szót értenek az ágyúk kegyelméből." - Windisch-Grätz). Schwarzenberg tehát elérkezettnek látta az időt a neoabszolutizmus megteremtésére így 1849. március 7-én egy császári kiáltvány és rendőri segédlet kíséretében feloszlatta a parlamentet. Míg a kremsieri parlament dolgozott, gróf Franz von Stadion kidolgozta az új birodalmi alkotmányt. Stadion híres volt liberális elveiről (lásd osztrák államférfiak életrajzai.). Az 1849. március 4-re datált alkotmány kimondja: ,,Az egész birodalom egyetlen vám és kereskedelmi terület. Belső vámokat semmilyen cím alatt sem szabad bevezetni, s ahol a birodalom egyes alkotórészei között ilyenek jelenleg fenállanak, ezek megszüntetésének kell, ahogy lehetséges bekövetkeznie." Az alkotmányban cenzusos választójog, korlátlan idejű császári vétójog, hogy  az 500 forint (!) feletti adót fizetők tegyék ki a felsőházi tagság zömét illetve a császári szükségrendeleti jog (ez benne marad a '67-es decemberi alkotmányban is). Ezalatt Schwarzenberg megkezdte a frankfurti német nemzetgyűlés felszámolását is. Ez végül - nem kis viták - árán sikerült. Ebben nagy szerepe volt IV. Frigyes Vilmos porosz királynak aki 1849. január 4-i emlékiratában a német-római császárság újjáélesztéséről szólván majd hogynem felajánlotta annak koronáját Ausztria ifjú császárának. És bár 1849. március 27-én német császárrá választották (a frankfurti nemzetgyűlés), a király kieszközölte kormányánal hagyják helyben a visszautasítást. Miután azonban a magyar csapatok a ,,dicsőséges tavaszi hadjáratban” az ország nagy részét visszafoglalták (és a magyar országgyűlés április 14-én Debrecenben kinyilvánította a Habsburgok trónfosztását) Ferenc József május 21-én (Buda magyar visszavívásának a napja) Varsóban találkozott I. Miklós orosz cárral szentesíteni az orosz intervenciót. A magyar ellenállás Augusztusban ért véget amikor Görgey Artúr a magyar fővezér Világosnál letette a fegyvert az oroszok előtt. A kegyetlen megtorlás (amelyet Julius von Haynau császári-királyi főparancsnok irányított) 1850 nyaráig eltartott mikor is menesztették a parancsnokot (,,Minden császári és királyi tisztet aki a forradalmárok szolgálatában állt, agyon fogok lövetni. ,,Én vagyok az az ember aki rendet fog teremteni. Nyugodt lelkiismerettel lövetek agyon százakat is, mert szilárd meggyőződésem, hogy ez az egyetlen mód intő példát szolgáltatni minden jövendő forradalomnak” - Haynau). Ezen idő alatt ostromállapot volt bevezetve. Kübeck  (Kübeck) meggyőzte Ferenc Józsefet arról, hogy szükség van egy Birodalmi Tanácsra (a Reichrat) mely törvényhozó jogkörrel rendelkezik (bár ezt Ferenc József tanácsadói szerepkörre módosította). A neoabszolutizmus abszolút formáját akkor nyerte el, mikor 1851. október 4-én bizottság jött létre a márciusi alkotmány felfüggesztését kivizsgálandó.