A május 13-15-i karlócai gyűlés vezetői fegyverkezésre szólították fel a szerb lakosságot, a magyarok azonban továbbra sem akartak engedni így, elkerülhetetlenné vált a fegyveres konfliktus. A felkelőknek nagy segítségére voltak a Szerbiából érkező ,,szerviánusok" (önkéntesek) akik szerb testvéreik megsegítésére érkeztek az országba. Az első szerb tábor Karlócán hozták létre, ezt követte júniusban három másik a "római sáncok" vonalán (Káty,Goszpodince, Csurog). Megkezdődött a szerb közigazgatás kiépítése, a karlócai gyűlésen létrehozták a szerb főbizottságot (főodbor) ezt követte június elejéig helyi közigazgatási bizottságok megalamkítása. A főodbor elnöke először Rajacic pátriárka lemondása után pedig Djordje Stratimirovics lett. Rajacic június elején Zágrábba utazott, hogy szövetséget kössön Jellacic bánnal. Május végén a főodbor többször szólított fel népfelkelésre, majd június elejétől ezt tette a határőrezredekkel is. A Batthyányi-kormány június 8-án utasította Hrabovszky János altábornagyot a szerémségi és szlavóniai főhadparancsnokot, hogy vessen véget a szerb mozgalomnak akár fegyverrel is. Június 12-én Hrabovszky Stein Miksa százados vezetésével egy 1100 főnyi különítményt és hat löveget küldött Karlócára. A csapatok bevonultak Karlócára, de a környékbeli szerb lakosság beavatkozása miatt Stein jobbnak látta visszavonúlni. A karlócai összecsapás a nyílt szakítást jelentette. Ezután a felkelők újabb erődített táborokat hoztak létre a Szerémségben, Kamenicnél, Bukovecnél, Cserevicnél és Iloknál, a Bácskában Szenttamásnál, a Bánságban Perlasznál, Alibunárnál, Vracsevgájnál és Ördöghídjánál. Június 6-n a titeli sajkás zászlóalj egy része 8 ágyút vitt magával a római sáncokba. Június 12-13-án Mitrovicán lázadtak fel a határőrök elkergetve tisztjeiket. Június 15-én Stratimirovics Titelbe érkezett, rábírta a zászlóaljat a lázadásra és 2000 puskával valamint több ágyúval hagyta el Titelt. Június 18-án a vracsevgáji szerb felkelők készleteket szereztek Fehértemplomról, az egyetlena magyar kormány mellett kitartó határőr városból. Július elején a szerb katonai táborok összlétszáma mintegy 29-30.000 fő volt minimum 100 többnyire kis űrméretű (3-6 fontos) löveggel. A szerbeknek nem volt lovasságuk (ami igencsak komoly hátrány volt), de gyors szekereken jól manővereztek. Június 26-án az újvidéki követválasztáson összetűzésre került sor a magyar lakosság és a szerb határőrök és szerviánusok között. Június 11-én Szemere Bertalan belügyminiszter értesítette a veszélyeztetett megyéket és városokat, hogy Szeged környékére sorkatonákat és nemzetőröket fognak vezényelni. Június 13-án a horvát és szerb mozgalom veszélyeztette megyékben elrendelte 2-4000 nemzetőr mozgósítását. A Bács megye déli határán felállított védvonalon júliustól 41.490 főnyi haderő állt 63 löveggel (azonban ennek kétharmadát - 27.190 ember - nemzetőrök alkották). A cs-kir-i soralakulatok közül a nem magyar legénységűekre nem lehetett harcban számítani. Augusztus 8-án a haderő 40.207 főt és 47 löveget számlált, viszont már majdnem annyi honvéd és sorkatona volt ebben mint nemzetőr (19.765 sorkatona és honvéd - 20.442 nemzetőr). Augusztus 18-án a létszám 35.100 ember 61 löveggel, ezek közül reguláris 14.400 ember a többi nemzetőr. A nemzetőrség azonban csak biztosító (helyőrségi, raktárvédelmi...) feladatokra volt alkalmas, nyílt harcra nem. Így nem csoda, hogy a regulárisok nem voltak képesek a szerb táborok felszámolására. Ugyanakkor a csapatok megálllították a szerbek térnyerését. Július elején a szerbek általános támadást indítottak, ezt azonban mindenütt visszaverték. A legkomolyabb összecsapásra július 11-án Versecnél került sor. A főleg cs-kir. sorkatonákból álló helyőrség harcalakzatban nyomult a 3800 főnyi szerb támadóoszlop ellen, amelynek fele határőrökből állt. A huszárok és a dzsidások oldalba, és hátba fogták a szerbeket, majd a gyalogság szuronyrohama után megfutottak. A szerbek 303 halottat és 200 foglyot vesztettek. Július 14-én a magyar és cs-kir csapatok az új főparancsnok Philipp Becthold altábornagy vezetésével, megindultak Szenttamás elfoglalására. A szerbek azonban ismerték a támadás dátumát, és a több irányból összehangolatlanul megindított támadás vereséggel végződött. A Bánságban a szerbek Nagybecskerek és a Nagykikindai kerület megszerzésére törekedtek. Ennek megfelelően Stratimirovics csapatai július 15-én Écskánál támadták meg a Kiss Ernő vezette helyőrséget amely azonban visszaverte a támadókat. Stratimirovics augusztus 1-én majd 3-án indított újabb támadást ezúttal Verbász ellen, mindkét alkalommal sikertelenül. 10-ém Temerint és Járeket, 13-án ismét Verbászt támadta eredménytelenül. Bechtold - aki Versecre tette át a főhadiszállását - elhatározta a Szenttamás elleni újabb támadást. 3 dandár indult rohamra, a Bakonyi dandár Verbász felől valamint a Kollowrat és a Wollenhoffer dandár. Utóbbi tüzérsége leszerelte a péterváradi hídfőben védekező szerb lövegeket, azonban Bechtold visszarendelte. A Bakonyi dandár már feljutott a sáncokra, de a védők akik erősítést kaptak leszorították onnan. A Kollowrat dandár tüzérsége is elhalgattata a szerbeket, de a gyalogsági roham összeomlott a szerbek sortüzében. Augusztus 30-én Stratimirovics csapatai bevették Temerint és Járeket, ennek köszönhetően elvágták Péterváradot. A bánsági szerb erők hátában komoly akadály volt Fehértemplom a határőrvidék egyetlen a magyar kormányzat mellett kitartó városa. Augusztus 19-én éjjel 1 órakor Stevan Knicanin szerbjei megtámadták a várost, de a magya és cs-kir csapatok visszaverték őket. A szerbeket támogatta Ferdinand Mayerhofer von Grünhübel ezredes Ausztria belgrádi konzolu, és ez már jelezte mi a követendő magatartás a délvidéki nem magyar kiegészítésű császári-királyi csapatok parancsnokai számára. Augusztus 30-án Knicanin újra támadásba lendült Fehértemplomnál, de a 9. honvédzászlóalj (a ,,vörössipkások") és a városi nemzetőrség visszaverte. A Blomberg ezredes vezette cs-kir csapatok nem avatkoztak be, sőt a 2. (Schwarzenberg) dzsidásezred tisztikara kijelentte, hogy a továbbiakban Versec védelmére korlátozza működését és nem harcol a szerb határőrök ellen. Szeptember 7-én a fehértemplomi magyar helyőrség rajtaütött a vracsevgáji szerb táboron és szétverte azt. A szerbek - pótolandó az elvesztettett - két új tábort hoztak létre, Ördöghidjánál és Strázsánál. A perlaszi tábor júliusban jött létre 4. ként. A szerbek innen kiindulva portyáztak a környéken. Július közepén a helyőrség 5000 határőrt és 300 önkéntest számlált. Augusztus végén, az écskai magyar tábor katonái kéréssel fordultak Kiss Ernő ezredeshez, kérve a Perlasz elleni támadást. Kiss erre hajlandónak mutatkozott,több okból is: Temerin és Járek szerbek általi felgyújtása, és Szenttamás 2. sikertelen ostroma miatt a közvéleményt le kellett csillapítani, a tábor elfoglalása megszakította volna az összeköttetést Titel és Tomasevác között, és Kiss nagyobb biztonságban tudhatta eleméri birtokát is. A helyőrség létszáma 4-6000 fő között mozgott 12 kis kaliberű löveggel. Kiss a szeptember 2-i támadásra 8000 főt és 16 löveget gyűjtött össze. A csapatok nagy része azonban biztosító feladatokat kapott, így a támadók létszáma 3500 fő körül lehetett. A haditerv szerint Kiss Pál százados 300 főnyi különítménye a Béga jobb parján előrenyomúlva magára vonja az ellenség figyelmét. A centrum (37. gyalogezred 3. zászlóalja, 10. zászlóalj, 6. huszárezred két százada, egy üteg) a hajnali órákban rajtaütéssel szemből támadja a tábort, s ha sikerül azt bevenni betemeti a sáncokat és felrobbantja a tábor közepén magasodó Jancova-dombot. Ha a rajtaütés nem sikeres akkor tüzérségi előkészítés után indul a támadás. Ha a tábor elesik a balszárnyon a 2. huzárezred hat százada üldözi az ellenséget. A támadók hajnali háromkor indultak meg, a szerbek azonban érzékelték a támadást, így a meglepetésből nem lett semmi. A magyar és a szerb tüzérség párbajában a magyar kerekedett felül, és elhalgattata a Jancova-dombon álló szerb üteget. Kiss Pál különítménye is átkelt a Bégán, azonban már az a veszély fenyegetett, hogy a szerbek a folyóba szorítják. Ezért a magyar centrumot vezető Vetter Antal alezredes a 37. gyalogezred 3. zászlóalját Kiss támogatására rendelte. A szerbek szívós védekezése után, Vetter a vadászokat is oda vezényelte. Vetter ezután a 10. honvédzászlóaljhoz lovagolt, leszállt lováról, majd kardot rántva vezette rohamra a katonákat. 10 perc múlva a sáncok magyar kézen voltak. A szerbek 250-300 halottat, valamint 10 löveget és rengeteg lőszert vesztettek. A magyar csapatok 14 halottat és 69 sebesültet veszítettek. A győzelem fontos volt mind morális, mind stratégiai szempontból. Morálisan azért, mert a horvát támadás küszöbén lelket öntött a magyar katonákba és a lakosságba, stratégiailag pedig azért mert a szerbek Jellasics támadásával egyidőben általános előrenyomulásra készültek, Perlasz után ezt azonban lefújták. Szeptember 9-én Knicanin csapatai bevonúltak Tomasevárcra és megerősítették azt. Ugyanekkor Stefanovic főhadnagy 3000 embere és 7 lövege ismét megszállta Perlaszt és kísérletet tett a sáncok helyreállítására. Vetter ekkor elhatározta, hogy megakadályozza a kísérletet. Vetter összeszedte az écskai csapatokat és Perlasz felé indult. Mikor 600 lépésnyire ért, rohamra indította a Máriássy és a 10. honvédzászlóaljat. Ezek hamarosan elfoglalták a félkész sáncokat. Stefanovic megpróbálta tartani Perlasz települést és lövegeit a szélmalomnál állította fel. Ezalatt megkérkezett Kiss Ernő is, és a 2. (Hannover) huszárezred katonáival megpróbálta a szerbek visszavonulási útját elvágni. Ez után a szerbek rövid utcai harc után visszavonultak. A szerbek folytatták a támadást, 11-én Mosorinnál átkeltek a Tiszán és Agic főhadnagy Aradácot, míg Stratimirovics Elemért foglalta el. A harmadik - Knicanin vezette - oszlop azonban nem mozdult, ugyanis Kiss előző nap sikertelen támadást intézett Tomasevác ellen, és csapatai egy része másnap is ott volt. Kiss 12-én mindkét a szerbek által az előző nap elfoglalt községet visszavette. A Bácskában sokkal rosszabbul alakultak a dolgok. Szenttamás második ostroma után a közvélemény felháborodása oly nagy volt, hogy Bechtold kénytelen volt lemondani. Helyét Mészáros Lázár hadügyminiszter vette át. Mészáros ismét Szenttamás ellen akart támadni. Táborkari főnöke Klauzál József őrnagy azonban ismét olyan tervet dolgozott ki, mely lehetetlenné tette a csapatok összpontosítását. Eder vezérőrnagy jobb oszlopa a péterváradi hídfőt, a centrum Bakonyi Sándor vezérőrnagy irányításával a várbászi sáncokat a Ferenc-csatorna partján, a bal oszlop Aulich Lajos alezredes csapata a Krijava jobb partján ugyanezeket támadta. Először a jobb oszlop kezdett támadásba. Mészáros ekkor egy zászlóaljat küldött oldalra, hogy magára vonja a szerbek tüzét. A centrum kétszer is a sáncokig hatolt, a Mészáros által kiküldött zászlóalj azonban mindkétszer ellenségnek nézte, és oldalról belelőtt. Bakonyi ennek hatására visszavonult. Aulich oszlopa előtt pedig mocsár húzódott. Amikor a köd már felszakadozott Mészáros újabb rohamot indult el. Azonban a Kollowrat ezredes vezette lovasság - melynek feladata a felmentési kísérletek megakadályozása és a támadók biztosítása volt - rosszul látta el a feladatát és Csurogról 3000 szerb tört át a tábor megerősítésére. Ezután októberig nem történt jelentősebb hadiesemény.