A "koalíciós" kormány bukása után Ferenc József ismét egy erős embert keresett, aki hatalmát felűlről gyakorólja. Ezt az ember Galícia kormányzójában, Kazimir Felix von Badeni grófban vélte megtalálni. Badeni tökéletesnek tűnt: liberális, némileg antiklerikális, és centralista volt, ráadásul - a lengyelekre jellemzően - remek volt az alkalmazkodóképessége. Ezenfelül nemes volt, az uralkodó hű alattvalója. Leleményesen oldotta meg az általános választójog okozta problémát, elfogadta az alapelvet de elérte hogy ne jelentsen veszélyt. Így 1896-ben a meglévő 4 kúria mellé egy ötödiket is felállítottak, ennek következtében 72 tagot az általános választójog alapján küldtek a Reichratba. Figyelmét leginkább a Magyarországgal 10 évenként megújítandó gazdasági kiegyezés kötötte le. Igyekezett visszaállítani Ausztria erejét, hogy Magyarországgal kedvezőbb feltételek között lehessen egyezményt kötni, továbbá igyekezett összebékíteni a cseheket és a németeket. A külpolitikai fejleményeknek köszönhetően szabad kezet kapott. Kálnoky megpróbálta a Vatikánon keresztül kivinni az elszigeteltségből a Monarchiát, így beavatkozott az egyre inkább antiklerikálissá váló magyar belpolitikába, ezért lemondásra kényszerült. Helyét Goluchowski - Galícia kormányzója - vette át.  1896-ban Franciaország és Oroszország szövetségre léptek, a franciák pedig nem voltak hajlandók segíteni a cárnak Konstantinápoly megszerzésében. Így Oroszország taktikát váltva, a Távol-Kelet felé fordult. Ennek köszönhetően 1897-ben létrejött az osztrák-magyar-orosz antant, a Balkáni status quo fenntartására. Immár nem kellett az orosz háborútól rettegni, így azonban a magyarok és a németek újra rombolólag léphettek fel a birodalommal szemben. Badeni a siker után a cseh-német megbékélésre összpontosított. 1897. április 5-én nyelvrendeletet adott ki, melynek értelmében a német és a cseh egész Csehországban "belső használatú" nyelvvé vált (a német maradt a más tartományokkal, a bécsi kormánnyal, folytatott levelezés, a katonai közigazgatás, a posta és a távírószolgálat, valamint az államkincstári hivatal kizárólagos nyelve). A rendelet a csehek győzelmét hozta, mert amint életbe lép, a csehül nem tudó németek kiszorúlnak az állami hivatalokból. Ekkor a csehországi németek, egész Ausztria németségét hívták segítségül, nem is beszélve a németországi németekről. Schönerer 1885-ben alapított radikális pártjával eggyütt akcióba lendült. A nacionalista küldöttek órákon át toporzékoltak és verték az asztalt, néha - mikor kicsit abbahagyták - tintatartókat vágtak a képviselőház elnökéhez, és nem átallottak tömegtüntetéseket szervezni. Badeni - akár előtte Hohenwart - tanácstalanul állt. Már hozzászokott az éhező rutén parasztok megmozdulásaihoz és ahhoz hogy rendelkezésére áll ilyen esetben a közös hadsereg. Azonban a jól táplált németek ellen nem vethetett be katonaságot, ha megteszi akkor az osztrák-németek otthagyják a Reichratot, és a hivatalokat, összeomlik az állam, és Németország megszállja a németek lakta területeket. De elég valószínű, hogy a többségében német (és néha magyar) tisztek álltal vezetett hadsereg németeket fog lőni. A német tömegek követelték Badeni lemondását. Ferenc József pedig engedett. 1897-ben Badeni a Monarchia utolsó megmentője megbukott. És vele bukott az alkotmányos Ausztria is.  (Badeni)