A Csatahajók

Az első "csatahajók":

A Monarchia flottájának valódi státuszához illő fejlesztése a századforduló közelében indúlt meg. Az első osztrák-magyar csatahajókat a 80'-s évek végén kezdték építeni, és a Kronprinzen Erzherzog Rudolf illetve a Kronprinzessien Erzherzogin Stephanie nevet kapták.

A Kronprinz Erzherzog Rudolf adatai:

Építési helye: A császári és királyi Tengerészeti Szertár (Arzenál) építőműhelye Póla                                            

Gerincfektetés: 1884. január 25

Vízre bocsátás: 1887. július 6

Szolgálatba állítás: 1889. szeptember 20.

Vízkiszorítás: 7512 tonna

Sebesség: 15,48 mérföld/óra

Páncélozás: övpáncél 305 mm, fedélzet 69 mm, torony 242 mm

Fegyverzet: 3 db 30,5 cm-es H 35-ös 6db 12 cm-es H 35-ös (Krupp) 2db 7 cm-es H 15-ös, 1889-es bővítés: 7 db 4,7 cm-es H 44-es, 2db 4,7 cm-es H33, 2db 3,7 cm-es löveg, 4db 40 cm torpedóvető (1-1 elöl és hátul 2 oldalt). (A 30,5 cm-es lövegek még 1914-ben is korszerűek voltak, így történhetett meg, hogy a  kicsi Wien és Budapest oly jelentős szerepet játszott a "Capporettói csoda" során.)

Személyzet: 10 tiszt, 450 fő legénység + 174 fős tengerészgyalogos osztag.

Építési költség: 10 885 140 korona 

Kronprinzessien Erzherzogin Stephanie:

Építési hely: Stabliamento Tecnico Triestino (STT), San Riccói műhelye

Gerincfektetés: 1884. november 12.

Vízre bocsátás: 1887. április 14

Szolgálatba állítás: 1890. július 7

Vízkiszorítás: 5390 tonna

Sebesség: 15,93 mérföld/óra

Páncélzat: övpáncél 230 mm, alul 140 mm, torony 283 mm

Fegyverzet: 2db 30,5 cm-es H 35-ös, 6db 15 cm-es H 35-ös, 9db 4,7 cm-es H 44-es, 2db 4,7 cm-es H 33-as, 2db 3,7 cm-es H 33-as, 2db 7-cm-es H 15-ös löveg, 4 db 40 cm-es torpedóvető

Építési költség: 8 925 336 korona

Személyzet: 34 tiszt, 447 fő legénység

A Rudolf és a Stephanie sokáig felváltva a nyári gyakorló hajóraj szászlóshajói voltak, illetve 1892-ben a Kaiser Franz Joseph I cirkálóval részt vettek a genovai Kolombusz ünnepségen. 1896-99 között és 1902-ben némileg modernizálták a Rudolfot. A Rudolf személyzete 1918. február 1-én csatlakozott a Cattarói matrózlázadáshoz, pár ez csak nehezen sikerült ugyanis a parti ütegek tüzet nyitottak a hajóra. A lázadás története a flotta harcai c. résznél kerül tárgyalásra.  

A Budapest-osztály

1893-ban mikor ismét szükségesnek tűnt a haditengerészet fejlesztése, báró Max von Sterneck altengernagy, a haditengerészet parancsnoka nehezen kiharcolta 3 korona rendkívüli hitel megszavazását a Reichrattól és a magyar Országgyűléstől. A cél három új ún. "partvédő" csatahajó építése volt. Elnevezésük mutatja hogy csupán a Földközi-tengerre épültek, nem a nagy óceánokra. A három új hajó a Wien a Budapest és a Monarch nevet kapta. A hajók azonos tervek alapjá n épültek tehát hasonlítottak egymásra.

A Budapest technikai adatai:

Építési helye: Stabliamento Tecnico Triestino hajógyár

Gerincfektetés: 1893. február 16

Vízre bocsátás: 1896. július 24

Szolgálatba állítás: 1898. május 12

Vízkiszorítás: 5878 tonna

Sebesség: 17,8 mérföld/óra

Hatósugár: 2200 mérföld, óránkénti 12 mérföld/óra sebességgel

Páncélvédettség: övpáncél 220-270 mm, lövegtorony 250 mm, parancsnoki torony 220 mm, fedélzet 60 mm

Fegyverzet: 4db 24-cm-es H 40-es Krupp, 6db 15cm-es H 40-es, 10 db 4,7 cm-es H 44 Skoda gyorstüzelő, 4db 4,7cm-es H 33-as, 2db 7cm-es H 15-ös löveg, 1 db 8mm-es géppuska, 2db 45 cm-es torpedóvető oldalt.

Személyzet: 26 tiszt, 397 fő legénység (békelétszám)

Építési költség: 10 058 157 korona

Wien:

Építési helye: STT

Gerincfektetés: 1893. február 16

Vízre bocsátás: 1895 július 7

Szolgálatba állítás: 1897. május 13.

Építési költség: 9 168 390 korona 

A Monarch 1898-1912 között a nyári gyakorló hajórajnak, majd a II. csatahajóosztálynak, végül 1914-től az V. csatahajóosztálynak (Monarch, Wien, Budapest) volt a zászlóshajója. A Wien és a Budapest a háború előtt általában a Monarchhal eggyütt volt beosztva. 1917. őszéig a Cattarói-öbölben állomásoztak. Ekkor azonban szükség lett rájuk a capporettói csatában. A harcot lásd a flotta harcainál. A Pólai öbölbe eközbe elsüllyedt a Wien, a behatoló olaszok lőttek a Budapestre is, de az kikerülte a lövedéket. A Budapesttel kapcsolatban van még egy érdekes tény. Mikor a Magyarország ezeréves fenállásának keretében megrendezett Milleneum idején vízre bocsátották, Praznovszky Ivánnál (aki akkor a közös külügyminisztériumban dolgozott), hirtelen megjelent Ferenc Ferdinánd trónörökös egyik szárnysegédje, aki a főherceg parancsát hozta, miszerint Praznovszky köteles gondoskodni arról, hogy a magyar sajtó ne közöljön adatot a hajó építésében való magyar részvételről. Pranovszkynak erre nem volt hatásköre így udvariasan elutasította a parancsot. A szárnysegéd jelentést tett a főhercegnek a parancs "megtagadásáról".  A Budapest 24cm-es toronylövegét 1918-ban kicserélték egy 38cm-es tarackra.

Az modernizálás útján: A Habsburg-osztály

A Monarchiának már 5 csatahajója volt, mikor egy végre modern értelemben csatahajónak nevezhető osztály lekerült a gyártósorról (a hajók erejét elsősorban vízkiszorítról lehet felmérni). Ez volt a Habsburg-osztály. A "partvédő" Budapest-osztály után a haditengerészet megkapta a forrásokat 3 nagy, óceánokra is alkalmas csatahajó építésére. Ezek a Habsburg, Babenberg és Árpád nevet kapták.

Technikai adatok (mindhárom hajót a Stabliamento Tecnico Triestino építette azonos tervek alapján):

Gerincfektetés (Habsburg, Árpád, Babenberg sorrendben): 1899. március 13, 1899. június 10, 1901. január 19.

Vízre bocsájtás: 1900. szeptember 9., 1901. szeptember 11, 1902. október 4

Szolgálatba állítás: 1902. december 31., 1903. június 15, 1904. április 15.

Vízkiszorítás: 8964,2 tonna

Hatósugár: 3600 mérföld 12 mérföld/órás sebességgel

Sebesség: 19,63 mérföld/óra

Páncélvédettség: övpáncél 180-200 mm, lövegtorony 210-280 mm, fedélzet 40mm, parancsnoki torony 20mm

Fegyverzet: 3db 24 cm-es H 40-es, elől ikertoronyban, hátul szólóban,  12 db 15 cm-es H 40-es, 10 db 7-cm-es H 45-ös, 2db 7 cm-es H 18-as, 6db 4,7 cm-es H 44-es, 2 db 4,7 cm-es H 33-as löveg, 2 db 45 cm-es torpedóvető.

Személyzet: 32 tiszt, 606 fő legénység.

Az Erzherzog-osztály

A Habsburg-osztály után végre elkezdődhetett valódi nagy hajók építése, ez volt az Erzherzog-osztály. Tagjai Habsburg főhercegekről kapták nevüket, a Ferdinand Max Habsburg Miksáról, aki tengerészeti főparancsnokról aki a tisztet Mexicói császársága előtt töltötte be, az Erzherzog Karl Károly főhercegről aki 1809 és 12 között töltötte be a tengerészeti miniszteri tisztet, az Erzherzog Friedrich pedig Frigyes főhercegről. Az új 10.000 tonnás hajók már valódi csatahajók voltak.

A Radetzky-osztály

Az 1900-as évek elején a nagyhatalmak nagy versenyben voltak, hogy ki tudja megépíteni a világ legnagyobb csatahajóját. A K.u.K. fleet tervező mérnökei egy új hajóosztály építésére tettek javaslatot ez volt a Radetzky-osztály. A hajókat 1906-ban kezdték el építeni és 15.000  tonnásak voltak. Az osztály tagja volt: a Radetzky, az Erzherzog Franz Ferdinand, és a Zrinyi. Közben azonban megépült Angliában a HMS Dreadnought, melyről egy új csatahajó típus kapta a nevét.

A Tegetthoff-osztály

A Dreadnought megépülése arra ösztönözte a Császári és Királyi haditengerészet tervezőmérnökeit, hogy ők is belekezdjenek egy új valóban modern hajóosztály tervezésébe. Ebből született aztán meg a Tegetthoff osztály. Ekkoriban a világ haditengerészetei áttértek a 4 hajóból álló osztályokra, így a K.u.K. haditengerészet leendő óriásaiból is 4-re tettek javaslatot. A pénz megszerzése nehéz volt, de Magyarország megajánlotta az összeget feltéve, ha az egyik csatahajót az akkoriban alakult magyar Ganz Danubius építheti meg. Az új csatahajók valóban óriások voltak a maguk 20.000 tonnájával. A nevük a következő volt: SMS Tegetthoff, SMS Viribus Unitis, SMS Szent István, és SMS Prinz Eugen. Összehasonlításképp az ekkor szuper óriásnak számító Dreadnaughtokhoz az 1940-ben vízre bocsájtott KMS Bismarck (Németország) vízkiszorítása 51.000 tonna volt, legénysége 2000 fő, lövegei 8 db 38,1 cm-es és 12 db 15 cm-es.

 folytatódik