| Gömbös halála után az addigi földművelésügyi miniszter, Darányi Kálmán vette át a kormány irányítását. Darányit rutinos, képzett politikusnak tartották. Bár nem volt nagy formátumú, koncepciózus egyéniség, azt joggal lehetett várni Bethlen hajdani államtitkárától, hogy megállítja a jobbratolódás folyamatát. Darányi nem is hagyott kétséget afelől, hogy politikáját a konzervativizmus jegyében fogja alakítani. Helyzete azonban távolról sem volt könnyű. Igaz – Károly Gyulával ellentétben – a válság közvetlen gazdasági {I-95.} gondjai már jórészt megszűntek, ám az a társadalmi-politikai közeg, amelyben dolgoznia kellett, az elmúlt években jelentős átalakuláson ment át. A Gömbös-éra a középrétegek fokozódó politikai aktivitását, hatalmi előretörését jelezte. Ezt a nyomást rendkívül nehéz volt elhárítani, mert az úri középosztály hatásos ideológiával és nem minden alap nélkül önmagát a legfőbb államfenntartó erőként aposztrofálta. Másrészt az 1930-as évek első felében gomba módra szaporodó titkos társaságok és társadalmi egyesületek révén, szervezettsége és érdekérvényesítési lehetősége nagymértékben megnövekedett. Ezzel összefüggésben komoly gondot okozott a kormánypárt belső struktúrája, a „Gömbös-árvák” jelenléte. A NEP a gömbösi örökséghez való viszony kérdésében erősen megosztottá vált. A konzervatív kormánypolitika Bethlen óta arra épült, hogy az „alsóbb társadalmi osztályokat” politikailag semlegesítse, önálló szerveződésüket megakadályozza. Az 1930-as évekre kiderült, ez az állapot egyre nehezebben tartható fenn. Új mozgalmak jelentek és erősödtek meg, amelyek már egyértelműen bizonyos munkás- és paraszti rétegek megnyerését vették célba. A megnövekedett állami szociálpolitikai feladatok elől egyetlen kormány sem zárkózhatott el. A változások jeleként felerősödött polarizáció és mozgás jellemezte a politikai életet: új pártot. A legerősebb ellenzéki erővé előlépett Kisgazdapárt 1936 márciusában először hirdette meg saját földreformprogramját. Az 1930-as évek közepe a népi mozgalom fellendülésének időszaka. Részben erre alapozva, az aktívabb politizálás igényével 1937 márciusában saját szervezetet hoztak létre – Féja Géza, Kovács Imre és mások vezetésével – Márciusi Front néven. A Márciusi Front sokat ígérő baloldali mozgalomként indult, melynek tevékenységébe bizonyos fokig kommunisták is részt vettek. Működését a kulturális élet számos kiválósága rokonszenvvel kísérte, sőt, még egyes urbánus írók is, mint József Attila, elismeréssel szóltak róla. 12 pontban meghirdetett programjuk a konzervatív kormánypolitikától való újbóli elhatárolódás jegyében hitet tett a szociális és – ami az Új Szellemi Front történetének ismeretében nagy fontossággal bírt – a demokratikus reformok szükségessége mellett. A Márciusi Front részben saját belső gyengesége folytán rövid életű, alapvetően szellemi mozgalom maradt, nem vált párttá és nem jutott el a szélesebb paraszti tömegekhez. Ennek ellenére jelentős hatást gyakorolt főleg az értelmiség fiatalabb generációjára.
Átalakuláson ment át a politikai katolicizmus is. A Keresztény Községi Párt irányítása Wolff Károly 1936-ban bekövetkezett halála után Csilléry András kezébe került. Csilléry irányítása alatt a párt hanyatlani kezdett és mind szélsőségesebb irányba csúszott el. A Keresztény Gazdasági és Szociális Párt választási kudarca után felmerült a belső megújulás és a különböző keresztény erők egységbe tömörítésének az igénye. A kettő közül az utóbbi valósult meg. 1937 januárjában létrejött az Egyesült Keresztény Párt, amelyben azonban a kereszténydemokrata erők csekély befolyáshoz jutottak.
A legsúlyosabb kihívást a nemzetiszocialista mozgalom jelentette. Ilyen jellegű pártok már jó ideje működtek. Kezdetben az 1935 márciusában létrehozott Nemzet Akaratának Pártja sem tűnt ígéretesebbnek. Mégis, ekkor, a NAP élén indult el a politikai közszereplés útján a későbbi hírhedt nyilasvezér, Szálasi Ferenc. Szálasi biztos katonai pályáját – vezérkari őrnagyként dolgozott – adta fel a politika kedvéért, {I-96.} amikor is 1935-ben nyugdíjaztatta magát. A nemzetiszocialista erőknek azonban nem sok „babér termett”, a szélsőjobboldalon eleinte mindenki Gömbösre figyelt. Gömbös bukása és a konzervatívok újbóli kormányra kerülése közben Szálasi 1936-ban közeli munkatársával, Csia Sándorral Németországban járt, s az ottani tapasztalatokkal felvértezve vetette bele magát az itthoni küzdelembe. Zavaros, ideologikus programját, amelyet ő maga „hungarizmus”-nak nevezett el, szélsőséges szociális demagógia, túlfűtött nacionalizmus, valamint a náci típusú diktatúra követelése jellemezte. A NAP határozta meg először a nyilvánosság előtt – szintén náci mintára – a zsidóságot faji alapon. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
