1848 tavaszán 25 sorgyalog, 2 gránátoszászlóalj állomásozott Magyarországon. Azonban ezekből csak 18 volt magyarországi kiegészítésű. De még ezek megbízhatóságával kapcsolatban is kétségek merültek fel, ugyanis mikor elkezdődött a polgárháború, a nemzetiségi alakulatokra (6 teljesen és 4 részben nemzetiségi zászlóalj) nem lehetett számítani. Ennek megfelelően a határőrezredek közül is csak a két székely támogatta a kormányt (a székelyek azonban jól képzett, és felszerelt birodalmi színvonalú egységek voltak). A 12 huszárezredből (ez magyar fegyvernem volt, ahogy az ulános lengyel ugyanis minden katonáját magyarok közül sorozták) csak 4 állomásozott ithon, 32 lovasszázaddal, mellettük volt 12 vértes, dragonyos, dzsidás, és könnyülovas ezred (az előbbi 2 a "német lovasság") 87 százada. Batthyányi igyekezett megegyezni a császári-királyi hadvezetéssel, hogy mielőbb sikerüljön a magyar ezredeket hazahozni és kicserélni nem magyar itt állomásozókra. A Csehországban és Galíciában állomásozó csapatok esetében még volt remény, az Itáliában Radetzky alatt szolgáló csapatok hazahozataláról szó sem lehetett, mivel úgy tűnhetett volna, hogy Magyarország nem kívánja teljesíteni a Pragmatica Sanctióból eredtő közös védelmi kötelezettséget (és valóban Kossuth mindent megtett ez ellen). Végül 5 zászlóalj került vissza, ezekből egy azonban '48 októberében Arad ill. Temesvár császári-királyi helyőrségéhez csatlakozott. Május 12-én Esterházy elérte a 9. (Miklós), a 12. (Nádor) huszárezred és egy sorgyalog ezred hazavezénylését. A június 12-i karlócai összecsapás és a 13-i népfelkelésre felhívó szerb határozat nyomán, megkezdődött a polgárháború, azonban a helyszínre vezényelt nem magyar alakulatok megtagadták a parancsokat és az országban állomsáozó magyar katonaság nem volt elég a felkelés leverésére. Augusztus 20-án Ferdinánd rendeletet adott ki, melynek értelmében minden magyarországi kiegészítésű ezred (kivéve az Itáliában harcolókat) el kell indúljanak hazafelé. Így visszakerült a 4. huszárezred 6, a 6. huszárezred 7, a 10 huszárezred 4 százada és a 9. huszárezred. 1848. márciusában egy-egy nem magyar dragonyos és könnyülovas ezred távozott. Nyáron távozott az 53. gyalogezred (horvát) három zászlóalja, a galíciai 12. gyalogezred három, a 9. galíciai gyalogezred egy, és a 23. (olasz) gyalogezred két zászlóalja. Szeptemberben Batthyányi megpróbálta hazaküldeni a nem magyar kiegészítésű császári-királyi alakulatokat, azonban ezek egy része Jellasicshoz másik része a szerbekhez csatlakozott. Magyar szolgálatban csak a 16. gyalogezred (olasz) két zászlóalja maradt. A szakítás ztán 20 sorgyalogezredi zászlóalj és egy gránátos zászlóalj csatlakozott a magyar Honvédséghez. 1848 ősze után sem szűntek meg a hazatérések, hol szervezetten, hol magánakciók keretében kisebb-nagyobb csoportokban. Pl. Galíciában Wilhelm Hammerstein lovassági tábornok mikor látta, hogy a huszárok egymás után szöknek haza, a maradékot lefegyvereztette és hazakísértette.

A Nemzetőrség

Az áprilisi törvények értelmében létrejött a nemzetőrség melybe nagyjából minden választójoggal bíró férfi beletartozott.  A nemzetőrség a polgári forradalmak jellegzetes vívmánya volt, és két esetben különös fontosággal bírt. Az első 1793-ban történt, mikor a francia forradalom nyomán a Poroszországgal és Ausztriával hadban álló Franciaországnak sűrgősen seregre volt szüksége. A Jakobinus hatalomátvétel után, a nemzetőrséget is bevonták a harcokba, így sikeresen mértek vereséget a porosz és osztrák csapatokra. Ezen egységek veteránjai alkották később Napóleon Grand Armee-ját. Miként mindenhol a forradalmi Európában, úgy Magyarországon is bevezették a nemzetőri intézményt. A nemzetőrség helyettesítette a reguláris katonaságot, a honvédsereg megszervezéséig. Április 20-án Batthyányi intézkedett a Nemzetőrség legfőbb szervének az Országos Nemzetőri Haditanácsnak a létrehozásáról. A Nemzetőrség alapegysége a zászlóalj volt, azon belül a szakaszokra bontott század. Egy-egy városban általában egy, míg egy-egy megyében 4 zászlóalj volt. A összeírt nemzetőrök száma 1848 nyarán (Erdély, Horvát-Szlavónország és a Határőrvidék nélkül) 350-380 ezer fő között volt, azonban csupán 40.000 lőfegyver állt rendelkezésre, ennek megfelelően a nemzetőrök nagy része kaszával, doronggal, volt felfegyverezve. Ebből azonban csak 6000 fő volt lovas nemzetőr, azok is igen egyenlőtlen területi eloszlásban. A nemzetőrségi törvény nem szólt a tüzérségről, és bár az alakulatok igyekeztek ágyúhoz jutni, de csak egy ilyen csapatról van feljegyzés Aradnál. Az alábbiakban a nemzetőrségi törvényből következnek részletek:

,,1848. évi XXII. törvénycikk

a nemzeti őrseregről"

Feladata: ,,A személyes és vagyonbátorság, a közcsend és belbéke biztosítása, az ország polgárainak őrködésére bizatik; e tekintetből, mig a legközelebbi országgyülés kimeritőleg rendelkeznék, a nemzeti őrsereg alakitására nézve következők határoztatnak:

1. § Mindazon honlakosok, kik városokban, vagy rendezett tanácscsal ellátott községekben, 200 pengő forint értékü házat, vagy földet, egyéb községekben féltelket, vagy ezzel hasonló kiterjedésü birtokot kizáró tulajdonul bírnak, vagy ha illy birtokot nem bírnak is, de 100 pengő forint évenkinti tiszta jövedelmök van, húsz éves koruktól ötven éves korukig - ha gazdai hatalom alatt nincsenek - a nemzetőrségbe beirandók, és fegyveres szolgálatot tenni tartoznak.

8. § Az 1-ső szakaszban említett egyéneknek szabadságára hagyatik, lovas vagy gyalog szolgálatot vállalni; a gyalog seregben mindazáltal szolgálatot tenni kötelesek mindazok, kik a lovas sereghez nem soroztattak.

10. § A magyarországi nemzetőrség fővezérét hasonlóan a nádor kir. helytartó nevezendi, a kapcsolt részekben a fővezérség a bánt, s ennek nemlétében a kapcsolt részek alkapitányát, a magyar tengermelléken pedig a kormányzót illeti.

Szolgálat

17. § A nemzeti őrsereg szolgálata, rendes és rendkivüli esetek szerint különbözik, a helybeli közcsend és béke rendszerinti vagy rendkivüli állapotához képest.

21. § Rendkivüli esetekben, midőn a megzavart közcsend és béke helyreállitására rendkivüli eszközök kivántatnak, minden besorozott nemzeti őr, akár következik reá sor szerint a szolgálat, akár nem, fegyvert fogni köteles.

22. § A nemzeti őrség, a 21-ik § esetét kivéve, szolgálatot tenni, csak tulajdon községének határain belől tartozik: - ellenben ha a 21-ik § esetében a közcsend és béke valamelly községben, a helybeli nemzeti őrség segitségével vissza nem állíttathatnék, illy esetben más községbeli nemzeti őrség is felszólítható, s felszólítása következtében tulajdon községének határain kivül is tartozik szolgálatot tenni.

34. § A nemzeti őrsereg zászlójára következő hitet tesz:

Én NN. esküszöm az élő Istenre s a t. a királynak és alkotmánynak hűséget, előljáróimnak engedelmességet, - esküszöm, hogy polgártársaimnak személyét és vagyonát minden törvénytelen megtámadás ellen, előljáróim felhívására oltalmazom, a közcsendet, békét és nyugalmat sem nem háborítom, sem háborítani nem engedem, átalában minden szolgálati kötelességemet, midőn tőlem megkivántatik, pontosan teljesítem, és leszek polgári előljáróim vezérlete alatt hű őrje az alkotmánynak, a törvénynek és a hazának. Isten engem s a t.

35. § A nemzetőrségi egész institutio a ministerium hatósága alá helyeztetik."

Tehát bár a törvény lehetőséget adott, hogy a nemzetőrséget községén kívül is bevessék, de ezt 4 hétre korlátozta, utána a nemzetőrök haza mehettek (ami meg is történt). A nemzetőrök kiképzését cs. kir. tisztek és szolgálatot teljesítők bevonásával oldották meg. A Nemzetőrség szabályzata hasonlított a rugeláris egységekéhez. A korlátok ellenére a szerb felkelés kitörése után, tömegesen mozgósítottak nemzetőröket és mintegy 40.000 fő tartózkodott állandóan a Délvidéken (cserékkel). Ennek ellenére a nemzetőrség nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, legtöbbször (pl. Schwechatnál) szétszaladtak ellenséges ágyútűzben, egyetlen nagyobb sikerük pedig a Dél-Dunántúl megtisztítása volt 1848. őszén (Vidos József vezetésével), mikor azonban eljött volna Horvátország megszállásának ideje, a nemzetőrök hazamentek.

Az önkéntes mozgó nemzetőrség

Mészáros Lázár hadügyminiszter 1848. július 25-én rendeletet adott ki, melyben (arra hivatkozva, hogy a megyék a nemzetőrség mozgósításánál szakszerűtlenűl jártak el) kérdéseket intézett az egyes törvényhatóságokhoz: 1. A törvényhatóságban hány összeírt nemzetőr van? 2. Ezekből mennyi van kiképezve és felszerlve? 3. Hányat lehetne közülük mint önkéntest vagy mint hoszabb szolgálatra alkalmast kiindítani. Augusztus 13-án Batthyányi újabb rendeletben fordult a törvényhatóságokhoz. Ebben - mondván, hogy a nemzetőrség mozgósítása nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket - utasította az említett törvényhatóságokat hogy: ,,egy nemzetőrökből álló hadi erőt teremtsenek, mely önkénytesen ajánlkozó erős, egészséges egyénekből legyen alkotva, kik kötelezvék mindaddig, míg a harc tart, vagy a haza szolgálatukat igényelni fogja, a kormány rendelete alá helyezni magukat." Az önkéntesek kiképzésük után, a honvédekhez hasonló zsoldot fognak kapni, és a honvédségi szabályzat vonatkozik rájuk. A rendelet szerint ,,minden egyéb a nemzetőrseregek kimozdítására vonatkozó rendeletek ezennel megszüntetnek", kivéve a már mozgósított vagy Augusztusban mozgósítandó nemzetőröket. Az önkéntes mozgó nemzetőrség összpontosítási helyének Aradot, Vácot, Szolnokot, és Pápát jelölték ki. A táborok parancsnokai közül nem egy vált később ismertté: (őrnagyi rangban) Ivánka Imre (váci tábor) Görgei Artúr (Szolnoki tábor), Kosztolányi Mór (pápai tábor), és Máriássy János (aradi tábor). Végül az egyes kerületek legalább 5-6000 önkéntest állítottak ki. Az ősz folyamán a zászlóaljak többsége honvédzászlóaljjá alakult át.

A Honvédség

Mint már említettem Batthyányi többször utasította Esterházy Pál király személye körüli minisztert, hogy sűrgesse a csapatok hazahozatalát. Miután Ferdinánd alig engedett haza csapatokat, és az országban is mindössze 18.000 sorgyalogos tartózkodott, április 24-én a minisztertanácson határozat született mely szerint: ,,Mert ha a minisztérium ezen követelése jelenleg is elutasíttatnék (a csapatok hazahozatala), s a közbátorság fenntartására szükséges katonaság behozatala továbbra is gátoltatnék, a minisztérium oly lépések megtételét látja elkerülhetetlennek, minőkre felelősségének érzete kényteleníti." Április 26-án a Batthyányi-kormány ,,az országban mutatkozó mozgalmak vésze természetére" hivatkozva elhatározta egy, ,,mozgó nemzetőrsereg felállítását vagy egy önkéntes őrsereg kiállítását". A határozat szerint 10.000 emberre kellett költségvetést készíteni. A Honvédség ötlete valószínűleg Batthyányitól származott. A miniszterelnök május 1-én Bécsbe utazott, hogy elérje a magyarországi főhadparancsnokságok engedelmességre szólítását. Ekkor helyettese Deák Ferenc igazságyügy miniszter utasította az Országos Nemzetőrségi Haditanácsot (vezetője Franz Ottinger hadnagy, aki a magyar sereg kötelékében volt, egészen míg szeptemberben át nem állt Jellasicshoz, itt egy lovasdandár parancsnoka lett), hogy dolgozza ki egy 1200 fős nemzetőri egység felállításának tervét. A tanács elnöke Széchenyihez fordult, aki itasította Sztankó Somát a tervezet elkészítésére, mely május 8-án készült el. Széchenyi németre fordítatta, megvizsgáltatta majd átküldte a május 15-én Bécsből hazaérkező Batthyányinak. Pontosan ezen a napon érkezett a szerémségi és szlavóniai főhadparancsnokság vezetője aki Szerbia azon szándékáról hozott hírt, hogy be fog avatkozni. Így a május 15-i minisztertanács határozatot hozott, mely szerint a határvidéki váraknál harckészültség lép életbe, Szegednél sűrgősen összevonnak 12.000 katonát, és megkezdik a 10.000 fős "mobilis nemzetőrség" toborzását. A május 16-án megjelent kiálltvány szerint az újoncok 3 évig kötelesek szolgálni, és a zsoldjuk magasabb lesz mint a sorkatonáké. A tisztikar máshol szolgáló, illetve új tisztekből állt össze. Az új sereg 10 zászlóaljjal kellett rendelkezzen. Május 20-án megkezdődött a toborzás, június 12-én pedig Ferdinánd tudatta Esterházyval, hogy tudomásul vette a szerbek elleni védsereg (Defensiv-Heer) felállítását. A toborzással eleinte gondok voltak. A zászlóaljak felállásának a helyei az alábbiak voltak: 1-2. zászlóalj Pest-Buda, 3. Szeged, 4. Pozsony, 5. Győr, 6. Veszprém, 7. Szombathely, 8. Pécs, 9. Kassa, 10. Debrecen. Augusztus végére már 9500 fő volt a toborzottak száma.

folytatódik...