Deák Ferenc (a haza bölcse): Deák Ferenc 1803. október 17-én született Zala megyében, régi nemesi család sarjaként. Jogász képesítést szerzett, ez később még nagy hasznára fog válni. Ezután megyéjében jogászkodott. 1832-ben bátyja Antal - aki a pozsonyi országgyűlésre utazott - megbízta hogy helyettesítse alispánként. Mikor Antal megbetegedett, a megye Ferencet küldte helyére. Amint megérkezett, Deák tevékeny részt vállalt az országgyűlés munkájából, hamar ismert vezér lett az ellenzékben. Önzetlen volt, tartotta az elveit. Deák hazaszeretete, önzetlensége, és ritkaságszámba menő elvi tisztessége (talán a cseh Palacky volt az egyetlen hozzá hasonló akkor), hamar a haladó köznemesség vezérévé emelte. Az érvek és a meggyőzés, józan volt, higgadt. Az országgyűlési ellenzék, egyik legfőbb szószólója volt, a jobbágykérdés, a lengyel kérdés, a szólásszabadság, a vallások elismerése, Erdély ügyének liberális rendezése terén. Deáknak nagy szerepe volt az 1840. évi országgyűlésen született megegyezésben, melynek értelmében Kossuth és Wesselény szabadon bocsájtatott, Bécs megígérte az alkotmány tiszteletben tartását, ezért cserébe megkapta a kért adót és újonclétszámot. ,,Félre minden irigységgel hazám fiai, adjuk neki az elsőséget", írta Széchenyi Deákról 1840. április 30-án. Zalában eközben ármánykodással megakadályozták a közteherviselés és más haladó törvények átvitelét - s bár Deákot ismét közfelkiáltással megválasztották követnek - nem volt hajlandó tovább vállalni a tisztséget, de más sem, mert mindenki akit megválasztottak azonnal lemondott. Az 1844-es országgyűlés - Deák távollétében - nem szavazta meg a közteherviselést, bár a magyar nyelvet sikerült elfogadtatni. Miután megalakult a Batthyány-kormány, a kormányfő azonnal felkérte Deákot igazságügy miniszternek, aki már elfogadta a posztot. Ebben a pozíciójában is az igazságot pártolta, visszautasította a bécsi udvar igazságtalan követeléseit, de Kossuth-tal szemben is kritikus volt. Többször járt Bécsben, hogy megoldja a nemzet és az uralkodó között fenálló ellentétet. Mikor Windisch-Grätz elfoglalta Pestet Deák tagja lett a hozzá induló békéltető követségnek, mely azonban sikertelenül tért vissza (Windisch-Grätz kijelentette: „Mit Rebellen unterhandle ich nicht”, Lázadókkal nem tárgyalok! Batthyány-t pedig elfogatta, és soha nem engedte szabadon). Többször megpórbált Debrecenbe jutni, de a császári katonaság mindig elfogta. A szabadságharc bukása után, hadbíróság elé idéztek, de szabadon engedték. A neoabszolutizmus alatt, - ismét példát mutatva - egyaránt visszautasította a forradalmi megmozdulásokkal való eggyüttműködést, akár csak a császári kormánnyal. Taktikáját passzív rezisztenciának nevezték, Deák visszavonult egy szállodába, (eladta vidéki birtokát) nem fizetett adott, és felszólított hogy játsszák ki a császári hatóságokat. Példamutatását ismét követte a nemzet. Az 1859-es háborús katasztrófa, meggyőzte Ferenc Józsefet Magyarország kibékítésének szükségéről. Az Októberi Diplomát a magyar Szécsen fogalmazta. A sikertelenség következménye Schmerling uralma alatt mutatkozott meg mikor próbálta elnyomni a magyarokat, a poroszország elleni háború sikere érdekében. 1865. április 16-án megírta a Húsvéti cikket, mely fordulópont volt. Ebben körvonalazta a kiegyezés feltételeit (az alap a '48-as törvények, Magyarország csak egy liberális Ausztriával egyezik ki, tehát a német liberálisok Deáknak köszönhetik alkotmányukat). Az 1866-os háború meggyorsította az eseményeket. Schmerling álláspontja az volt: "Nekünk van időnk várni", ez a háborús vereség után már nem igaz, a dinasztiát sürgette az idő hogy revansot vehessen. Deák Könnigrätz hírére így kiálltott fel: "Elvesztettük a háborút...Tehát győztünk! És való igaz a magyarok a sikert Beustnak köszönhetik aki velük szövetségben képzelte el a Poroszország elleni bosszúhadjáratot. A megyeggyezés a dualizmus létrejötte résznél kerül részletesebben tárgyalásra. A régi határozati és felirati párt összeolvadt a Deák-pártban, ez adta a kormányokat 1875-ig. Deák 1868-ban Eötvös Józseffel eggyütt kidolgozta a nemzetiségi törvényt melyben ismét ritkaságszámba menő elvi tisztességet tanusítva a nemzeti megbékélés mellett tett hitet (ellentétben Kossuthal). A haza bölcse 1876. január 28-án halt meg.

Gróf Andrássy Gyula: Gróf Andrássy Gyula 1823. március 8-án született Kassán. Már apja is a nemesi ellenzékhez tartozott. Jogi diplomát szerzett, Franciaországban tartózkodott egy ideig. Nagy hatással volt rá Széchenyi - akivel 1845-ben a Tisza-szabályozásnál találkozott (Széchenyi az alábbiakat mondta róla: "minden lehet belőle, még Magyarország nádora is", Andrássy később többre vitte, ő lett a birodalom külügyminisztere). 1847-ben Zemplém megye őt küldte országgyűlési követnek, ahol beszédeiben támogatta Kossuthot. Katonai pályája Jellasics támadása idején kezdődött, ekkor megyéjének egységei élén részt vett a Pákozdi és a Schwechati csatákban, majd Görgey segédtisztjeként a győzelmes tavaszi hadjáratban. 1849. nyarán Konstantinápolyi követ lett. 1851.-ben halálra ítélték, jelképesen fel is akasztották. 1857-ig Párizsban élt, itt vette feleségül Kendeffy Katinka grófnőt. 1858.-ban tért vissza Magyarországra, Deákot támogatva. Nagy súlyt helyezett arra, hogy nem kért amnesztiát, visszautasította Zemplén megye főispáni tisztét és az emigrációval való összeköttetését fenntartotta mindaddig, míg alkotmányosabb idők nem következtek. Deákkal közreműködve bírálta Bachot és Schmerlinget, az alábbi kritikát fogalmazta meg:"Bach és Schmerling urak nemcsak politikai, hanem számtani hibát is elkövettek. Olyan alapokra helyezték a Monarchiát, ahol 6 millió áltt 30 millióval szemben: csúcsára állították a piramist". Bölcs szavak a nagy magyar államférfi szájából, de nem sokkal később maga is elköveti ezt a hibát mikor Deákkal eggyütt létrehozza a dualista kiegyezést. Ferenc József és Beust nehezen viselték Deák feddhetetlenségét, Andrássy pedig ideális közvetítőnek bizonyúlt, így a "haza bölcse" mellett neki volt a legnagyobb szerepe abban hogy Beust sikerrel járt és Ferenc József elfogadta a kiegyezést. 1867-ben alelnöke annak a bizottságnak melynek feladata a kiegyezés megszövegezése volt. 1867. február 17-én - Deák javaslatára - Ferenc József őt nevezte ki Magyarország miniszterelnökének (Andrássy azonban többre vágyott, a Ballhauptz vezetésére), Deák e szavakkal köszöntötte a hírt: "az isteni kegyelemtől Magyarországnak adott providenciális államférfiú". Nagy szerepe volt a horvát-magyar kiegyezésben, a magyar honvédség megteremtésében, és a véderőtörvény megalkotásában. Kormányzása alatt fogadta el az országgyűlés a polgári törvénykezési rendtartás és a kötelező elemi oktatás bevezetését (1868.), a Legfőbb Állami Számvevőszék felállítását (1870.), az igazságszolgáltatás különválasztását a közigazgatástól (1869.) és az európai viszonylatban is egyedülálló nemzetiségi törvényt. Tevékeny részt vállalt Hohenwart és Beust megbuktatásában is. 1871. novemberében Ferenc Józseftől megkapta az oly hőn áhított közös külügyminiszteri kinevezést (ezt a tisztséget 1879-ig töltötte be). Közben 1871-72-ben ill 1876.-ban három hónapig közös pénzügyminiszter is volt. Bismarck mellett neki volt a legnagyobb szerepe a három császár szövetségének megalakulásában (1873) valamint a német-osztrák-magyar védszövetség megkötésében (1879). Az 1878-as krízis idején - az oroszellenességéről ismert Andrássy - megeggyezett Pétervárral. A San Stefanói béke után azonban brit-osztrák-magyar nyilatkozat született melyben Oroszországot megfenyegették, vagy nemzetközi konferenciára bízza a döntést vagy "súlyosabb lépésekkel kell számolnia" (Andrássy a közös minisztertanácson nem tudta kicsikarni a jóváhagyást egy háborúra). Ő indítványozta Bosznia-Hercegovina megszállását (nem annektálását) hogy Szerbia ne tehesse rá a kezét. Azonban ez komoly költségekbe és véráldozatba került, ellentétben Andrássy gondolatával ellentétben miszerint az okkupáció könnyű lesz. Az ellene intézett támadások miatt megérlelődött benne az elhatározás a lemondásra. 1879. október 7-én még aláírta Bismarckkal a védszövetségi egyezményt, azonban már másnap távozott a külügyminiszteri székből. 1890. február 18-án halt meg a Fiume melletti Voloscában. Szobrát 1906. december másodikán adták át - az ünnepségen Ferenc József is jelen volt - Széll Kálmán volt miniszterelnök pedig az alábbi szavakat mondta: "Andrássy Gyula diplomatának született és Európa legnagyobb államférfiaival egyenrangúnak bizonyult. Új alapokra fektette az egész külügyi politikát. Új irányzatokat jelölt ki Nyugat és Kelet felé való nemzetközi viszonyainkban. Jelleme tiszta, mint a színarany és erős, mint a sziklafal. S aki a legnagyobb európai nemzetek legnagyobb államférfiaival együttműködött a világot érdeklő nagy kérdésekben: agyának minden gondolatában, szívének minden dobbanásában magyar volt és magyar maradt, aki hazáját szerette mindenek fölött."

Tisza Kálmán: Tisza Kálmán 1830-ban született Geszten, Tisza Lajos és Teleki Júlia fia ként. Apja vármegyei adminisztrátor volt, anyja pedig a gazdag Teleki család tagja. A család birtokai Geszten (Erdély) voltak, itt született Kálmán, 1830. december 16-án második fiúként. 1848-ban a forradalom után, a kúltúrális minisztériumban titkár, majd fogalmazó. Mikor a Batthyányi-kormány lemondott ('48 október) bátyjával Lászlóval eggyütt belépett a nemzetőrségbe. A világosi fegyverletétel után, öccseivel és bátyjával külföldre utazott. Jártak: Franciaországban, Angliában és Belgiumban. 3 évi külföldi tartózkodás után 1852-ben tértek haza. Apja és bátyja 1856-os halálakor megörökölte a 200.000 (!!!) holdas geszti birtokot, valamint a nagyszalontai református egyházmegye gondnokságát. Tulajdonképpen ezzel indult el politikai pályája. Ugyanis 1859. szeptember 11-én kormányrendelet született melynek értelmében a két protestáns egyház (kálvinista és lutheránus) a kormánytól függő hierarchikus szervezetté alakul át. Az elégedetlenkedők élére Tisza Kálmán állt, és sikerült elérniük a rendelet visszavonását, hogy annak értelmi szerzője gróf Leó Thun lemondását. Ez tette országos hírűvé. 1860-ban feleségül vette Schomburg Ilona grófnőt. 1860-ban az októberi diploma ismét visszaállította Magyarország '48 előtti alkotmányát. Ennek keretében újra összeűlhetett az országgyűlés. Ebbe a megyék választottak követeket (mindenhol újra választották a '48-as jelöltet, kivéve azokat akik császári szolgálatba áltak, ezekre egy ,,halott!" közfelkiáltással emlékeztek meg) ennek eredményeképpen nőtt az elégedetlenség. Tisza ekkor (Deák példáját követve) visszautasította főispáni kinevezését. A februári pátens tovább borzolta a kedélyeket. Az országgyűlés április 17-i választásán Tisza lett az első alelnök. Az országgyűlésen két párt alakult ki, az egyik Deák körül (az ún. felirati párt, mely az uralkodóval való tárgyalás útján kívánta rendezni a helyzetet), a másik Teleki-Nyári és Tisza körül (az ún. határozati párt, mely az országgyűlésen akarta a problémát megoldani). Mikor szavazásra került sor, a határozatiak nem voksoltak (ekkor már Tisza a pártvezér) így a felirat valósult meg. Deák feliratát (2-szer is) elutsította az uralkodó. Az országgyűlés ekkor megszavazta Tisza azon határozati javaslatát mely a nemzetiségi igények kielégítését, a zsidóknak jogokkal való felruházását valamint az úrbérrel összefüggő birtokviszonyok megváltoztatását tűzte ki célul. Ferenc József azonban látva, hogy az országgyűlés léte nem könnyíti hanem nehezíti a helyzetét, augusztus 22-én feloszlatta az országgyűlést. Így a határozatiak nagyrészéből megalakult a Balközép párt, Tisza vezetésével. Az 1865-ös országgyűlésen (Deák húsvéti cikkének éve) 94 képviselője volt jelen (a Deák-pártnak 180, a Szélsőbalnak pedig 20). A legfőbb eltérés a két nagy párt körül a delegációk ügyében alakult ki (Deák úgy gondolta, hogy a delegációk ellenőrzik a közös szerveket), Tisza elutasította ezt az intézményt mondván, hogy Magyarország és Ausztria között nem lehetnek közös ügyek melyek csorbítják az állami függetlenséget, így a királlyal hajlandók csak érintkezni. A képviselőház 1867 május 29-én 209 szavazattal 89 ellenében elfogadta a kiegyezést. Ezután az Andrássy-kormány lépett hivatalba, mely sorra dolgozta ki a kiegyezést konkretizáló törvényeket. Tisza pártja pedig ellenzékbe szorult. 1868-ban újrakörvonalazta programját a nagyváradon stipulált úgynevezett Bihari pontokban: "Magyarország semmi más nemzetnek alá nem vetett szabad és független ország, a párt mindenek előtt feladatának azt tartja, hogy minden alkotmányos eszközzel oda hasson, hogy mindazon törvények melyek hazánk említett függetlenségével ellentétben állnak megszüntessenek, - megszüntessék ennélfogva a delegáció intézménye és a közös minisztérium. Azon törvényes intézkedések pedig, melyek biztosításunkra szolgálnak létesítsenek. Létesítsék ugyanis önálló magyar hadsereg, létesítsék pénz és kereskedelmi ügyeink függetlensége, létesítsék hazánk törvényes függetlenségének diplomai elismerése. A párt higgadtan fogja megválasztani az időt és az alkotmányos eszközöket elveinek megvalósítására." A Balközép bomlani kezdett, a Deák-párt korábbi ereje pedig romokban hevert (részint az 1873-as gazdasági válságnak). Ebben a helyzetben egyre többször vetődött fel a fúzió gondolata. Tisza látva a Deák-párt gyengülését, és felismerve, hogy annak erőskezű vezetőre van szüksége (meg persze, hogy ellenzékből nem tud hatalomra kerülni) egyre inkább pártolni kezdte az ötletet. 1875. február 3-án mondta el sorsdöntő beszédét: "Ne azt kérdezzük egymástól mi a nézetünk a jövő kérdései felől, de kérdezzük azt, mi a nézetünk a mostani égető nagy kérdések közt." Akkor ajánlotta fel a megeggyezést, amikor a Balközép bomlóban a Deák-párt pedig hanyatlóban volt. Tisza "szögre akasztotta" a programját, bár azt mondta csak egy időre, de utána 15 évig nem valósította meg egyetlen pontját sem. Valószínűleg belátta, hogy a közjogi akadékoskodás mennyire haszontalan (ha ezt 1867-ben teszi talán a magyar politikai is liberális-konzervatív alapokon válik ketté mint az történt Nyuga-Európában). Ezzel gyakorlatilag létrejött a fúzió, az új Szabadelvű Pártban. ,,Minden kigondolható politikai pártelnevezés közt éppen a szabadelvű cím az, amely az e párt által támogatott krományzati rendszerrel a legkiáltóbb ellentétben áll." - írta Kossuth. És valóban a Szabadelvű Párt inkább volt reakciós mint liberális. Tisza hatalma bebiztosítása érdekében megteremtette az ún. "mameluk" réteget (azaz a fontos pozíciókba saját híveit ültette). 1875. végén az üressé vált 13 főispáni helyből 10-t saját híveinek adott (és csak 3-t a deák-párt volt tagjainak). Az 1875-ös választás eredménye (ekkor már felrémlett a hamarosan megszokottá váló kormányzati terror, a vesztegetés és a csalás szörnyű választási módszere) 333 Szabadelvű (176 volt szolgabíró, a mamelukok krémje) és 60 ellenzéki helyet alakított ki. Legfontosabbnak a költségvetés rendbetételét tekintette (ekkor a pénzügyminiszter Széll Kálmán volt, akinek nevével később még találkozunk), azonban a '73-as válság és Bosznia-Hercegovina okkupációja ezt meglehetősen nehézzé tette. Ezután a gazdasági kiegyezésre terelődött a figyelem melynek eredményeképpen az Osztrák Nemzeti Bankot átalakították Osztrák-Magyar Bankká, és az osztrák államadósság (már a dualista kiegyezésben is benne volt) egy részét a magyar állam átvállalta. De ezt is csak úgy érték el, hogy Tisza lemondásával fenyegetőzött. Mint látható végülis elfogadta a kiegyezést: "Hazánk érdekében ezért elvállalhatjuk a felelőséget, de nem vállalhatnánk el azon bajokért, amelyek bekövetkeznek, ha egy ilyen egyességet el nem fogadnánk." Ekkor 65 képviselő kilépett a pártból (független szabadelvűek), az ellenzék pedig egyesült a kormány ellen (115 képviselő). Az 1878-as választás végülis győzelmével végződött, az ellenzék ereje 71 főre apadt, de még ígyis csak alig vészelte át a Bosznia-Hercegovina okkupálása okozta felháborodást (a magyarországi török-barát hangulatot mi sem jelzi jobban, mint az, hogy Budapest díszkardot küldött annak a török parancsnoknak aki 1876-ban legyőzte a szerbeket, Ausztriában a kormány bele is bukott az okkupációba bár más okokból). A gazdaságot is nagyon megrendítették Andrássy "óriási győzelmének" költségei. Széll lemondott és Tisza is követte, bár az utóbbi végül is maradt. Az ellene indított bizalmatlansági indítványt sikeresen átvészelte. Új kabinetet alakított, melyben a pénzügyminiszter gróf Szapáry Gyula lett. 1885-ben a főrendiház demokratikus átalakításának terve megbukott. Csak annyit sikerült elérni, hogy a Ferenc József általl kinevezendő tagok számát 150-ről 50-re csökkentették. Végül a véderővita kivetkeztében bukott meg. A közös hadsereg volt az ellenzék általl legtöbbet bírált és legnagyobb vitákat kavaró kérdés. Így 1890. március 13-án a Kossuth-ügyre hivatkozva lemondott állásáról. Utólsó nyílvános szereplésére 1896-ban került sor, mikor a Szent Koronát a Mátyás-templomba vitték, itt ő volt a királyi biztos. 1902. március 22-én halt meg. "Megvolt benne mindaz ami a kiváló politikust teszi, de hiányoztak belőle az öntudatos nagy koncepciók. Képes volt parlamenti csatákat megnyerni, de nem volt, csak kevéssé képes a győzelmeket az ország javára, valóban nagy alapvető alkotásokra kihasználni. Olyan volt aki eleven praktikus eszével el tudja találni azt ami a pillanatnyi szükségnek megfelelt, és ki éles ítélőképességgel tisztán látta az egyes intézkedések közvetlen következményeit is, de reformjain meglátszik, hogy sem a dolgok gyökeréig nem tudott hatolni, sem hosszabb időre, évtizedekre nem tudott építeni." Tehát Tisza Kálmán, személye leginkább reakciós-konzervatívnak nevezhető. 15 éves miniszterelnöksége alatt honosodott meg a tisztességtelen választási módszer, reformjai pedig nem voltak mélyrehatóak. Ugyanakkor megkezdődött a nemzetiségek elleni uszítás mely még súlyos következményekkel fog járni.  

Báró Eötvös József: Ebben a részben csak politikai karrierjéről fogok szólni (mivel, hogy emiatt tartozik ide), azonban emellett tehetséges író és zenész is volt. Báró Eötvös József Vásárosnaményin született, 1813. szeptember 3-án. Apja Eötvös Ignác, anyja Lilien Anna volt. - szerkesztés alatt.

diakovári Josip Strosmayer: szerkesztés alatt.

Wekerle Sándor: szerkesztés alatt.

Gróf Apponyi Albert: szerkesztés alatt.

Jászi Oszkár: ,,Ez időben (1917-18 fordulója) Jászi Oszkár a Társadalomtudományi Társaság főtitkára, az európai hírű szociológiai és politikai író volt a legértékesebb munkatársam. Egyike volt a legjelentősebb magyar politikusoknak, s szellemi vezére az értelmiség és a polgárság haladó elemeinek. A fiatal értelmiségre Jászi olyasfajta hatást gyakorolt mint amilyet Masaryk a cseh ifjúságra. Nagy elégtételt és bátorítást jelentett számomra, hogy ez az ember, akit oly nagyra tartottam, a béke kérdésében tőlem függetlenül, ugyanarra a következtetésre jutott mint én, aki viszont időközben a nemzetiségi kérdésben az ő álláspontját tettem magamévá." - Károlyi Mihály

Gróf Tisza István: szerkesztés alatt.

Ifjabb Andrássy Gyula: szerkesztés alatt.

Gróf Károlyi Mihály: Gróf Károlyi Mihály 1875. március 4-én született, Fóton, az ország egyik leggazdagabb és leghíresebb mágnás családjának tagjaként. Politikai pályálya rendkívüli, a dualista kormánypárt, az ún. Szabadelvű Párt színeiben indult előszőr, aztán később Függetlenségi színekben lett képviselő, később a szociáldemokraták felé közelített. Elvei között szerepelt: a nagybirtokok felosztása, a nemzetiségek egyenjogusítása, a dualizmus 'lazítása" és az általános választójog is. ,,Erdélyben léptem fel képviselőjelöltnek a zilahi kerületben, amelynek négyezer választója közül 3000 román volt. A Széll-kormány léptetett fel - és ez volt az egyetlen eset, amikor kormánypárti programmal léptem fel, de meg is buktam - soha nem tudtam románul, és csak berúgott korteseim mondták el helyettem a programbeszédet. Azt mondták, hogy a 3000 román velünk fog tartani, csak fizessük meg őket, az ezer magyarral ne törődjem, mert azok úgyis a 48-as jelöltre fognak szavazni. A költségekre elköltöttem a törvényes 15000 koronát, és amikor úkabb pénzt kértek tőlem a lelkek megvásárlására, kereken kijelentettem, hogy nem adok. Hát akkor meg fogunk bukni - mondták nekem. Lélekvásárlás útján azonban nem akartam képviselő lenni. Meg is buktam. A háromezer román választó nem jött nem jött el szavazni, mert nem volt fuvar és ital, az ezer magyar közül pedig 900 szavazott ellenjelöltemre, Lengyel Zoltánra. Rám mindössze 100 szavazat esett. Azóta sem volt ilyen csúfos bukás. De erre a bukásomra büszke vagyok." (Károlyi nyilatkozata a '40-es évekből, 1901-es választási kudarcáról. Károlyi 1910-ben már Függetlenségi jelölt ként lett képviselő. ,,A választási harc lefolyt. Károlyi Mihály gróf abban az időben az ország egyik legnagyobb reményekre jogosult férfia volt. Ez a harc tehát a végletek találkozása volt, a legnagyobb harca a legkisebbel. Ellenünk volt a  Károlyi-uradalommal az élen az összes uradalmak, a kormány, a főispán, az egész közigazgatás. Elköltöttek 262 ezer aranykoronát és az eredmény: 36 szavazattal megbuktunk." (Mayer János kisgazda politikus az 1910-es választásról) ,,Mondják meg kis barátomnak, hogy ne lépjen vissza, tartsa a jelöltségét, de ha ő nem nagyon agitál, én nem nagyon vesztegetek." (Károlyi válasza mikor Mayer azt kérte induljon máshol). Antant-barátsága, függetlenségi programja ideális jelöltté tette a háború alatt, mely ellen 1915-től (1914-ben még a legradikálisabbak is a háborút éltették), szót emelt. 1918. október 25-én A Függetlenségi és '48-as párt, a szociáldemokraták és a polgárik radikálisok képviselőiből létrehozta a Magyar Nemzeti Tanácsot. Október 31-én Károly király Károlyit nevezte ki Magyarország miniszterelnökévé. Károlyi külpolitikáját a Wilsoni elvekre építette. ,,Külpolitikámat a Wilsoni elvekre alapítom. Nekünk egy elvünk van: Wilson, Wilson és harmadszor is Wilson. Amerikára az a feladat vár hogy átgyúrja egész Európát, kiírtsa belőle a reváns gondolatát, és olyan békét teremtsen, mely nem hagyja meg egyetlen nép lelkében sem a keserűség fullánkját (Károlyi beszéde 1918)." Miután azonban egyértelművé vált, ennek a politikának a sikertelensége és a nemzetiségeknek is egyenlőséget kínált, népszerűsége rohamosan csökkenni kezdett. Aztán önként átadta a hatalmat a tanácskormánynak (nyílatkozata szerint "...ebben az esetben nem Horthy hanem én lettem volna a fehérterror bevezetője." Ezután egy ideig a párizsi követségen dolgozott, majd emigrált. Jó barátja volt A.J.P. Taylor a híres angol történész. 1946-ban még hazatért egy időre, látva azonban a kommunisták előretörését ismét emigrált. 1955. március 20-án Franciaországban halt meg. Károlyi - egy nem túl széles réteg (pl. Palacky, Conrad, Jászi) tagjaként, ritkaságszámba menő elvi tisztességet tanúsított, nem érdekelték saját vagy osztályérdekei, nemzetét szolgálta. Ebben áll Károlyi Mihály igazi jelentősége.